Mint fáradt gyermek, aki kimerülten megpihen
A Nap lassan lenyugszik, a hegyek mögé billen.
Koronája még megcsiklandozza az ég alját,
huncut mosolyával még beköszön, s narancs haját
borzolja a vörös felhők végtelen tengerében.
Napnyugta
By Heather Bay
6 hozzászólás
Tetszett a versed! 🙂 Egyébként is imádom az alkonyatot, tisztán láttam magam előtt az egyszerű versikéd által.
Nagyon szép.
Az utolsó három sor különösen.
Gratulálok.
Örülök, hogy tetszik nektek, egyébként egy kép ihlette, kár, hogy nem lehet mellé feltölteni..:(Andi! A fészen fent van!(képpel)
Meg fogom keresni 🙂
Remek vers. Szeretettel gratulálok: oroszlán
Csodaszép!
Gratulálok:sailoe