de most is gyönyörű, így előtted térdelek.
Egész nap fent jártál, mégis ragyogsz,
sőt most vagy a legszebb,
napról napra, mondd, hogy van ehhez kedved?
Egész évben takarni próbálnak,
mégis átragyogsz rajtuk,
a felhők között megtalálod,
ha akad egy kis lyuk.
S mivel menni készülsz,
én magadra hagylak,
bár jó ha tudod,
holnap is látni akarlak.
Egyre vörösebb vagy,
a bók miatt is tán,
bár maradnál tovább,
e hosszú nap után.