Új nap indul, s felvértezem
magamat egy újabb harcra.
Sziszifuszi csatáimat
meg kell vívnom napról, napra.
Súlyos teher minden óra,
szívem aggódásra mozdul,
ha úgy érzem, nem bírom már,
szememből a könny kicsordul.
Mély a verem, melyben vagyok,
nincsen benne kapaszkodó,
hiába a próbálkozás,
hozzám nagyon ragaszkodó.
Gondolatban elmerengek,
tiszta álmok útján járok,
majd visszatérve jelenembe,
könnyebbséget már nem várok.
Teszem, ami rám méretett,
nem számít a sok fájdalom…
Erőm már végéhez ér, de
lelkemben ott a nyugalom.
5 hozzászólás
Nagyon keserves, fájdalommal, nehézségekkel teli sorok.
Amikor úgy érezzük a erőnk végéhez értünk, kisüt a nap.:)
Gratula!
Barátsággal:Zsolt
Kedves Zsolt, csak már sütne!
Köszönöm, Judit
Kedves Judit!
Nem vagy egyedül, én is megvívom a magam harcát nap, mint nap. Tesszük a dolgunkat, jól elfáradunk, aztán egy kis pihenés , és kezdődik elölről. Fájdalmak örömek, váltakoznak és éldegélünk szép csendesen.
Szeretettel:Marietta
Kedves Marietta!
A test fáradtsága kipihenhető…
A léleké nehezebben.
Nagyon köszönöm!
Szeretettel, Judit
Kedves Judit!
Ez most éppen teljesen olyan, mint ha rólam szólna. Most nem tudtam megfogalmazni érzéseimet, és ezzel a verssel, megfogalmaztad.
Éppen ilyen helyzetben vagyok jelenleg, nagyon fáradtnak érzem magamat.
Köszönöm, hogy olvashattam és gratulálok.
Szeretettel, írótársad: Aphrodite