Lebukó nap kioltja
a haldokló
napraforgó
tányérjából fényeit.
Nyárban riszáló
sárga selymek
levedlenek.
Alkonyszín vallatja
síró, zörgő magvait,
hiába kopognak,
a végtelen ajtaján
rugótlan az óra percei.
Szia oroszlán! 🙂
Mindig tetszett, ahogy írsz. Szabadon szólnak a sorok, lendületesek. Tanulnom kéne ezt, mert én ilyet írni képtelen vagyok. Bezárkóztam skatulyákba. 🙂
A záró sornál elakadtam, mert a jelelés nem az igazi.
1. rugótlanok az óra percei
2. rugótlan az óra perce
3. rugótlan órák percei
Gondold át, nálam az utóbbi a nyerő. Egy helyen nem kéne vessző, ezáltal így szólna az utolsó 5 sor:
Alkonyszín vallatja
síró, zörgő magvait,
hiába kopognak
a végtelen ajtaján
rugótlan az órák percei.
Bocsi. 🙂
Kedvelem a szabadverseket. Még csak most kezdem ízlelgetni őket és úgy, ahogy az imént említettem. Kedvelem a napraforgókat. Az egyik kedvenc festőm lélekemelően foglalkozott velük. Imádom. 🙂 Zenében is tallkoztam vele, maradandó, mély hatást gyakorolt rám.
Kedves Kankalin!
Köszönöm a videót. Csodálatos napraforgói földöntúli színben pompáznak. Pár éve itt is volt kiállítás a képeiből, élmény volt!
Több verset is írtam róluk annyira csodálom, Ők tudják merre kell forogni!
Jó érzékkel vetted észre ami egy kicsit nekem is fejtörést okozott. Köszönöm a figyelmed. Végül is a felesleges az betűt venném ki a versből, mert az órák perceire gondoltam. Percek alatt változik az idő, változik a természet körülöttünk.
Köszönöm elismerő soraidat. A szó nemes értelmében irigylem a szép szonetteket és a szépen csengő rímek között ülő szótagszámokat. ( ezt meg én nem tudom:)))
Szeretettel üdvözöllek: Ica
Köszönöm drága Idám, hogy olvastad ezt a kis versem. Mindenben benne van az elmúlás, (sajnos).
Szeretettel láttalak. ( ha csak így is, örülök Neked. Ica
8 hozzászólás
Szia oroszlán! 🙂
Mindig tetszett, ahogy írsz. Szabadon szólnak a sorok, lendületesek. Tanulnom kéne ezt, mert én ilyet írni képtelen vagyok. Bezárkóztam skatulyákba. 🙂
A záró sornál elakadtam, mert a jelelés nem az igazi.
1. rugótlanok az óra percei
2. rugótlan az óra perce
3. rugótlan órák percei
Gondold át, nálam az utóbbi a nyerő. Egy helyen nem kéne vessző, ezáltal így szólna az utolsó 5 sor:
Alkonyszín vallatja
síró, zörgő magvait,
hiába kopognak
a végtelen ajtaján
rugótlan az órák percei.
Bocsi. 🙂
Kedvelem a szabadverseket. Még csak most kezdem ízlelgetni őket és úgy, ahogy az imént említettem. Kedvelem a napraforgókat. Az egyik kedvenc festőm lélekemelően foglalkozott velük. Imádom. 🙂 Zenében is tallkoztam vele, maradandó, mély hatást gyakorolt rám.
https://www.youtube.com/watch?v=Gi_P8XwrSCU
Írj sokat, nekem tetszik szabadságod íze.
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Köszönöm a videót. Csodálatos napraforgói földöntúli színben pompáznak. Pár éve itt is volt kiállítás a képeiből, élmény volt!
Több verset is írtam róluk annyira csodálom, Ők tudják merre kell forogni!
Jó érzékkel vetted észre ami egy kicsit nekem is fejtörést okozott. Köszönöm a figyelmed. Végül is a felesleges az betűt venném ki a versből, mert az órák perceire gondoltam. Percek alatt változik az idő, változik a természet körülöttünk.
Köszönöm elismerő soraidat. A szó nemes értelmében irigylem a szép szonetteket és a szépen csengő rímek között ülő szótagszámokat. ( ezt meg én nem tudom:)))
Szeretettel üdvözöllek: Ica
Kedves Ica !
Szeretettel gratulálok, tömör, szabad, lényegre törő merész versedhez, Zsófi
Kedves Zsófi!
Nagyon szépen köszönöm elismerő soraidat!
Szeretettel láttalak. Üdv: Ica
Kedves Oroszlán!
Tetszett a versed.
Imádom a napraforgót. Gyerekkoromba a mozizás elképzelhetetlen volt pirított napraforgómag nélkül.
Üdv: harcsa
Kedves Harcsa!
Köszönöm, hogy itt jártál.
Szeretettel: Ica
Drága Ica, csoda jó tálalásban láttatod a napraforgót.
Soraid nyomán olyan fájdalmas lesz minden, mert minden elmúlik…
Nagyon tetszik ez a kis versed.
Szeretettel!
Ida
Köszönöm drága Idám, hogy olvastad ezt a kis versem. Mindenben benne van az elmúlás, (sajnos).
Szeretettel láttalak. ( ha csak így is, örülök Neked. Ica