Ablakunkon megcsúszott a napsugár,
s jaj, a párkányba verte fejét!
Most itt fekszik udvarunkban,
ájultan,szanaszét.
Könnyet nem ejt, arca száraz,
látom rajta, ez alázat.
A téllel szemben alkalmazza,
hisz nincsenek ők, haragban.
Felkönyököl, lassan fel áll,
árnyékokat falra dobál.
Eltolja a ködfelleget,
jó a kedve már is nevet.
8 hozzászólás
Kedves Zsolt!
Versed olvasva bizony én is mosolyra fakadtam:) Kedves, játékos, s a vége lélek simogató.
Gratulálok.
Szeretettel Rita
Kedves Rita!
Örülök, hogy mosolyt tudtam rajzolni az arcodra!:o) Jár már nekünk a hosszú tél után egy kis napfürdő!
Szép tavaszt!
Jaj de várom már a napsugarat! Kedves ez a vers, csalogasd csak!:-)
Szeretettel:Selanne
Próbálkozom nagyon! Remélem csak napok kérdése és itt lesz s be néz az ablakomon. :o)
Ez tényleg vidám vers lett!Jöhetne már a napsugár!
Barátsággal:Ági
Jön az már kedves Ági és majd jól beletúr a hajadba, s megcsípi az arcodat! :o))
Jól esne már végre egy kis napsugár.
Köszönöm, hogy egy pillanatra megcsillantottad!:-)
ArEs
Itt van az már és simogatja testünket, lelkünket!:o))
Köszönöm, hogy nálam jártál!