Valaha csikójaként az ősznek
nekimelegedtem minden szélnek.
Mikor a szekérre többet raktak,
a szapora léptek megritkultak.
A tudati szálak rejtelemmel,
szerelemfonallal, halk sikerrel
sokasodtak bennem, később bennünk.
Visszalapozunk: mit, mennyit nyertünk.
A betakarított életmorzsát
örömeink cseppekben fokozzák.
Ide, közelembe, jó barátok,
poharam emeljem vígan rátok!