a gyermekeket
fénytiszta
szemükben tükröződnek
a fák
mosolygós eget
ölel a szél
újra látnak az álmok
mesék törik meg
a sziklák
mozdulatlanságát
járni tanul a
mozgássérült képzelet
bezárult ajtók nyitják
ki a házat
ne bántsátok
a gyermekeket
áldásai ők
a világnak
16 hozzászólás
Olyan, mint egy "modern Himnusz", a gyermekekért.
Először azt gondoltam, hogy rövid.
Aztán rájöttem, hogy mégsem.
Minden benne van.
Gratulálok.
Szép, nem csak mint gondolat. Érdekes formát választottál, és nagyon szépenb vezetted.
aLéb
Egyetértek az előttem szólókkal, tényleg himnusz a gyermekekért. Tiszta mint a harmatcsepp. 🙂
Gratulálok, kedves Andy! 🙂
Szeretettel: pipacs
köszönöm Andi!
aLéB neked is köszönöm figyelmedet!
pirospipacs köszönöm!
Kedves Andy!
Mint mindig! Röviden velőset, érdekeset, igazat! Így tudnám jellemezni a versed! Üdvözlettel: Szilvi
Kedves Andy!
Gyönyörű gondolatokat fogalmaztál meg versedben. Nagyon fontos és figyelemre felhívó!
Bár mindenki megfogdná, hogy ne lenne annyi szomorú és elhagyott gyermek a világon!
Szeretettel: Kata
köszönöm angyalka figyelmedet!
Kata neked is köszönöm!
Mélységes együttérzéssel fejezem ki tetszésemet, mind a remek érzékletes sorok, mind a mély és fontos tartalom miatt. Remek vers!
köszönöm szépen!
Szia Andy!
az első versszak önmagában megállná a helyét, az első sort elhagynám, és a gyermeket csak sejtetném, rejtett alanyként kezelném
egyébként szép, érzékeny lélekre vall minden sora
üdv: Cal
köszi! figyelmedet szeretettel.
Kedves Andi!
Nagyon jó vers. Tiszta érzelmekkel. Óvó és féltő. Ne bántsátok a gyermeket.
Szerintem remek. Csak gratulálni tudok neked!
Ági
köszönöm figyelmedet!