Ne bízz, az ördög bennem lakozik,
feketére égett lelkem hadakozik
a jóval, változom kedve szerint,
hidd el, csak bajt, bánatot hoznék rád megint.
Ne bízz, a szép mosoly mit sem számít,
elárullak téged, ajkam némán ámít.
az igaz, állandó ellenségem,
értsd meg, félrevezetlek, felejts el engem.
Ne bízz, őszinte szerelmem jelmez,
mindenem romlott, csak hazudom, hogy kellesz,
megtörik álmod, szenny fed örökre,
kérlek, ne bízd magad soha az ördögre.
10 hozzászólás
Így is lehet Boszi! Jó a vers, itt nálam nagyon bejön.
Szeretettel:Selanne
köszönöm Selanne! 🙂
szeretettel.boszi
Boszi!ez szuper! verstanilag is ( rím, ritmus, költői képek stb.), de valójában a mondanivalója ill. a nézőpontja tetszik: az őszinte szókimondása, bátorsága…ez a legnagyobbak egyik sajátja, ezért én vakon megbízom az ilyen keresetlen, önleleplező emberekben, sőt, nekik hiszek igazán, kevésbé a negédes, bájos, üresfejű angyaloknak, a szépelgőknek.
kemény vers, ismerem az érzést, számtalan versben megénekeltem már én is a sátánt, aki néha megkísért.
nagy gratula, a boszorkánymester: Cagliostro
Egy igazi "Boszitól" ez nagyon őszintének tűnik. Tetszett Boszika!
Üdv
Zoli
köszönöm Zoli! 🙂
Kedves Boszika!
Valahogy magaménak érzem ezt a versed. A cím is nagyon találó, néha így gondolkodik az ember és azt hiszi, hogy sosem szabad bíznia. De nem minden emberre jellemző mindez. Nem eshet minden nap… tudod! Üdvözlettel: Szilvi
Érdekesen hoztad nekem a versben a kemény elhatárolódót, a rideg hazugot. Tetszett a vers tartalma, szellemisége, és belső feszítettsége. Szépen vezetted, tetszett.
aLéb
köszönöm Angyalka! 🙂
köszönöm, kedves vagy aLéb! 🙂
köszönöm Selanne! 🙂