Ne gondoljunk arra, hogy mi holtak leszünk!

Mi is odatartunk, akármeddig élünk,
hol moha, s avar közt omló sírok várnak,
virágcsokrok között friss mécsesek állnak,
időnk még nem telt le, él a nemzedékünk.

A fekete zászló ki lesz tűzve nekünk,
most még lépdelhetünk az emlékek útján,
mi alattunk avar, fölénk hull azután,
mikor rideg kőbe lesz bevésve nevünk.

Halottaknak napján emlékek ébrednek,
rokonok, barátok, kik ködbe révedtek,
derűs emlék által itt lehetnek velünk.

Úgy zajlik életünk, mint ki örökké él,
pedig tudjuk a lét elmúlásról mesél,
ne gondoljunk arra, hogy mi holtak leszünk!