Tegnap még tél volt,
bús és komor.
Rideg csönd és kín,
hideg, s nyomor.
Pattanj ki május,
olvadj jégszív!
Csicseregj rigó,
hidd tavasz hív!
Ó, jöjj el mámor,
szólj zöld madár!
Suttogj ma reményt,
taníts dalár!
Miért sietsz úgy?
Maradj, pihenj!
Talán menekülsz?
Várj, még ne menj!
4 hozzászólás
Jó erejű, szépen érző tavaszváró, tényleg jólesett olvasni, bár a hangulata nem felhőtlen.
aLéb
Köszönöm reményt ébresztő kedves szavaid! 🙂
Kedves Zsuzsa! Mindannyian nagyon várjuk már az általad ebben a versben megidézett tavaszt! Reméljük meghallja! Szeretettel üdvözöllek: én
Kedves Bödön4 Örülök hogy ismét olvastad a versem, hogy véleményt alkottál róla és örülök, hogy tetszett. Nekem is nagyon hiányzik a tavasz!!! 🙂