Mikor egymagam voltam,
nem féltem soha.
Csak akkor tanultam meg
sebet kötözni,
amikor szerettek.
S mikor a csalódás börtönbe vetett,
a maradék napfénytől is elfordult
bennem a megvert állat;
ez vagyok, ezt kapod,
ha falatot nyújtogatsz felém.
Ne simogass!
Nem akarok megmarni senkit,
de ne hidd, hogy ami nem ölt meg,
az nem tett erősebbé.
Összehúzott vállaim között
a lehajtott fejben
nem csak álmok kergetik egymást;
féken tartott viharok kavarognak,
tornyozott felhők,
cikázó villámok is lakoznak ott.
Ha úgy érzed, nehéz feltörni a világomat,
tudnod kell, nem engem védelmez a burok.
Mert amikor egymagam vagyok,
én nem félek soha.
Mikor vernek, valódi arcokat látok,
a botok mindig igazat suhintanak;
csak akkor vagyok védtelen,
amikor szeretnek. Ezért
ne simogass, ha jót akarsz!
Ne simogass, ha engem akarsz!
19 hozzászólás
Kedves Laca!
Kemény vers…
Megbújik benne a vágy, hogy igenis simogass…
Az a burok olyan, mint egy kemény mag a földben, melyet a nem kell feltörni.. Magától megtörténik.. Csak simogassa az a "nap" melegével, összes szeretetével, s áztassa könnyével. 😊
Köszönöm, hogy olvashattam ezt a versed is!
Szeretettel: gleam
Én pedig köszönöm, hogy olvashattam ezt a hozzászólásodat (is), kedves Gleam. Nagyon szépen összeválogatott gondolatok, hálás vagyok érte. Jelenléted és megtisztelő figyelmed sokat jelent, és sokat segít. Köszönöm, hogy itt voltál.
Laca 🙂⚘️
Kedves Laca!
Remek gondolatok!
Azt amit a legtöbben nem értenek és elvárják
a hitegetéseket,a dicséretet,addig Te átlátsz
az egészen és kimondod:"Ne simogass!"
Inkább legyél irántam nyitott,öszinte,mert
sokkal jpbban értékelem mégha kellemetlen is!
"csak akkor vagyok védtelen,
amikor szeretnek"
…mert az adósá tesz!
Gratulálok csoda jó meglátásaidra!
Nagy elismerésem!
Üd:sailor
Szép estét!
Kedves Sailor!
Nagyon köszönöm kedves soraidat, a megtisztelő figyelmet, amit szenteltél nekem. Mindig örömmel látlak.
"csak akkor vagyok védtelen,
amikor szeretnek"
…mert az adósá tesz! – mondod, értelmezed. S én nem is szoktam helyesbíteni az értelmezéseken, mindenki úgy olvas és akként dolgoz fel, ahogyan az ő egyénisége, világlátása azt diktálja. Inkább azt mondom, hogy amikor ezt a részt belefoglaltam a szövegbe, majd ismételtem (mert nagyon fontos), én arra gondoltam, hogy "csak akkor vagyok védtelen, amikor szeretnek", mert a kialakuló bizalomban feloldódik az óvatosság, elalszik az attól való tartás, hogy bánthatnak, elszivárog a feltételezéseim közül az olyasmi, amit rosszhiszeműségnek nevezünk, s elkezdek hinni abban, hogy a bizalmamat megnyert valakitől már csak jó dolgok érkezhetnek, elvégre szeret. Mindez védtelenné tesz és kiszolgáltatottá.
Folytatom: (nem fértem ki) 🙂
A cím jelentését, üzenetét nagyon pontosan megfejtetted, és minden egyéb gondolatoddal egyetértek.
Megtisztelő jelenlétedet, és értékes gondataidat szívből köszönöm.
Laca 😊
Kedves Laca!
Újra itt!
Nagyon megfogtak gondolatmeneteid!
""csak akkor vagyok védtelen, amikor szeretnek", mert a kialakuló bizalomban feloldódik az óvatosság, elalszik az attól való tartás, hogy bánthatnak, elszivárog a feltételezéseim közül az olyasmi, amit rosszhiszeműségnek nevezünk, s elkezdek hinni abban, hogy a bizalmamat megnyert valakitől már csak jó dolgok érkezhetnek, elvégre szeret. Mindez védtelenné tesz és kiszolgáltatottá"
Idéztem és viszem!
Remek gondolatok!
Szép napot:saior
Kedves Sailor!
Örömmel láttalak ismét, köszönöm újbóli látogatásod és megtisztelő figyelmedet.
Nagyon szép napot!
Laca 🙂
Kedves black eagle!
A férfisors, ha már megélni adatik, akkor bizony hordoz számtalan kihívást. Jól tudod, hogy "féken tartott viharok kavarognak,
tornyozott felhők,
cikázó villámok is lakoznak ott."
Igen, a szeretettnek a védtelenségét ezek ellensúlyozzák. Okos "gazdálkodással" sem felhő, sem vihar, sem villám!:-)) Még teljesebb az öröm!:-)
Barátsággal, és elismeréssel: pusztai
Kedves Pusztai!
Nagyon köszönöm megtisztelő figyelmedet, hogy itt is jártál. Megható, amikor szétnézve szerény kis szellemi birtokomon "kitaposott ösvényeket" látok magam körül.
Laca 🙂
Szia Laca! 🙂
Ahogy haladtam, az érzéseket tekintve két kapcsolódási pontra is asszociáltam (annak ellenére, hogy nem azonos a háttér).
„Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám,
de gondold jól meg,
bántana, ha azután sokáig elkerülnél.” (József A.: Kopogtatás nélkül)
„Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél.” (Exupéry: A kis herceg)
Mindkettő a felelősségre épül, és én ezt hangsúlyosnak látom versedben.
Amit észrevettem és fontosnak tartok, hogy már a címben felkiáltójel van, holott legtöbbször elkerülöd a „kiabálást”. Éppen ezért figyeltem fel arra, hogy itt már az elején felemelted a hangodat, a zárásnál pedig tovább fokoztad. Elképzeltem a fülemmel is. Ennek a versnek erős a dinamikája, éles határokkal. Más, mint az eddigiek.
Mindig magas színvonalúak a műveid. Azzal, hogy belülre engeded az olvasót, még jobban remekelsz.
Nagyon tetszik.
Köszönöm az élményt. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szervusz, Kankalin! 🙂
Elnézést, ha úgy tűnt, esetleg kiabálnék; a felkiáltójelek pusztán a figyelmeztető jelleg okán kaptak helyet a szövegtestben. S érdekes, amit mondasz, hogy elképzeled, ahogy kiabálok, mert épp ellenkezőleg: egyrészt kivételesen ritkán emelem meg a hangomat, másrészt akkor kell "menekülni", ha lehalkítom magam, az a "földrengésre figyelmeztető halk moraj". 😊 Ez utóbbit a kollégáimtól tudom. (Akikre egyébként elég szigorúan néznem, rögtön tudják, mi az ábra.) De ilyesmire nagy ritkasággal kerül sor, békés emberke vagyok.
Az is érdekes, amit arról mondasz, hogy ez a vers más, mint az eddigiek. Nekem nem tűnt fel, de tény, hogy jókora szünet után született.
Nagyon köszönöm megtisztelő figyelmedet, örömmel láttalak.
(És nem kiabálok. Ha figyelmeztetőleg szólok, halkabban teszem, mint általában; a felkiáltójel a szememben van.) 😁😁
Laca 🙂⚘️
Kedves Laca!
Mindenkihez külön kulcs kell, és midegyiket a szeretet nyelvéből esztergálják, szóval jó nagy az a kulcsomó. Egy biztos – szerintem -, ha már sok-sok kulcs belénk törött, akkor zárat kell cserélni, s így már soha nem találhatjuk meg önmagunkat.
Szeretettel: Szabolcs
Kedves Szabolcs!
Köszönöm gondolatodat, nagy örömmel láttalak. Üdvözöllek szeretettel.
Laca 🙂
Kedves Laca!
Rég jártam erre, de igyekszem pótolni, amiről lemaradtam.
Tetszik ebben a versedben, hogy bepillantást adtál egy bezárkózó, másokat önmagától óvó lélekbe. Amikor először olvastam már eszembe jutott, aztán láttam, hogy írtad, mit fejez ki a "csak akkor vagyok védtelen, amikor szeretnek" gondolat – így bennem az is felmerült, hogy aki így csalódott, így fordul önmagába, nem fél-e a feltételezett/várt csalódástól annyira, hogy önmagát fossza meg a szeretettől.
Köszönöm, hogy olvashattam elgondolkodtató versed!
Szeretettel,
Anna
Kedves Anna!
Örömmel látlak újra. Nagyon jó kérdést vetettél fel. 🙂
Köszönöm megtisztelő figyelmedet, örülök, hogy itt jártál.
Laca 🙂🌹
Szia Laca,
Nehéz szó nélkül lemenni a versed mellett, ugyanakkor nehéz bármi elemzőt is írnom, mert szerintem soraidat inkább érezni semmit érteni kellene. Nagyon kifejezőek a képeid, amik a benső világodat mutatják meg.
Üdv: Ginko
Kedves Ginko!
Nagyon köszönöm megtisztelő figyelmedet, örömmel láttalak. Ebben a versben, ahogyan utalsz rá, valóban az érzelmek dominálnak. Bár azt hiszem, az én írásaimra általában véve is ez a jellemző. Köszönöm visszajelzésed.
Laca 🙂🌹
Kedves Laca! Most már itthon vagyok, és visszatérek, h bepótoljam, amit a nyári időszak alatt elmulasztottam!: Ez a versed kőkemény, és nagyon átélhető! Egyszerűen klassz! Üdv: én
Üdvözletem, Bödön!
Örömmel látlak ismét, remélem, jól telt a nyarad. Előttem jársz a visszatérésben; noha benéztem már egyszer a hosszú kihagyás óta, ennél többre sajnos még nem futotta. De igyekszem majd utolérni magam, bőven van mit bepótolnom.
Köszönöm megtisztelő figyelmedet, örülök, hogy itt voltál.
Laca 😁