Ne sírj Kedves, fáj, ha látom,
mosolyogj rám, meghálálom.
Nem mehetsz el, itt a helyed,
nyugtod máshol, úgysem leled.
Messzi földön, idegenben,
sosem látnál többé engem,
kinek nyújtanád a kezed,
ha elhagyod, aki szeret?
Mire lenne sok szép emlék?
Nem bírnám ki, érted mennék…
Másról álmom nem lehetne,
csak Te lennél mindig benne.
Lemondanál minden szépről,
csókokról és ölelésről?
Maradj Kedves, nem mehetsz el,
tudom boldog leszel egyszer…
6 hozzászólás
Szia Tibi!
Csodaszép a versed, azt hiszem bárkinek felszáradnak a könnyei ezt olvasva. Aggódó, gyengéden, szeretettel hívogató,… és a rímek összecsengése tökéletes a sorok végén.
Csak gratulálni tudok ismételten.
Szeretettel: pipacs
Kedves Pipacs!
Tudtam, hogy Te hűséges olvasóm és hozzászólóm vagy.
Nem tudom mivel érdemeltem ki, de nagyon örülök Neked.
Én csak ilyen "parasztosan" írom meg az érzelmeimet. Így jön ki belőlem, mert így érzem. Nem mindig cicomázom. Köszönöm szépen, hogy olvastál Drága.
Szeretettel: Tibor 🙂
Szia Tibi !
Sírni, némelykor jó, feszültséget old….utána jő mosolygó megkönnyebbülés.Pláne akkor, ha ilyen szép a vigasztalás. Szép a versed .
Szeretettel:Marietta
Aranyos vagy kedves Marietta!
Köszönöm szépen.
Szeretettel: Tibor 🙂
Nagyon kedves, tényleg vigaszt adó vers!
Köszönöm szépen, kedves Irénke, hogy olvastál és véleményeztél. 🙂