Ne várass már

Ó, csak gyere, ne várass tovább már,
pihekönnyű álmok partján várlak,
táncos léptekkel s ahogy madár száll,
repülj bennem, szívembe zárlak.

Vágyom a zuhanást tágra nyílt szemmel,
hol villogó táncod csak káprázat,
s lombok közé álmodott fények
fényes-fehéren arcodra szállnak.

Ajkadra formált lehelet lettem,
bőrödre simítom fény játékát,
kékség vesz körül, mint a tenger,
ahogy talán sirályok álmodják.

Ó csak gyere a lelkemre végre,
fess rá vidáman, színesen hennát,
csókoddal mosd le majd visszatérve,
hiányod miatt égő gyehennát.

Hozd el a fényt és a tavaszt újra,
rügyező, virágzó szerelmeket,
néha a fényben máskor elbújva,
s megáldja Isten a szerelmedet.

Ó, csak gyere, ne várass tovább már,
lelked partjaira értem végre,
táncos léptekkel s ahogy madár száll,
szálljunk szikrázó végtelen kékbe…