Ó, csak gyere, ne várass tovább már,
pihekönnyű álmok partján várlak,
táncos léptekkel s ahogy madár száll,
repülj bennem, szívembe zárlak.
Vágyom a zuhanást tágra nyílt szemmel,
hol villogó táncod csak káprázat,
s lombok közé álmodott fények
fényes-fehéren arcodra szállnak.
Ajkadra formált lehelet lettem,
bőrödre simítom fény játékát,
kékség vesz körül, mint a tenger,
ahogy talán sirályok álmodják.
Ó, csak gyere, ne várass tovább már,
lelked partjaira értem végre,
táncos léptekkel s ahogy madár száll,
vagy csak zuhanjunk együtt a fénybe…
12 hozzászólás
Oly szep is az ha valaki a kedvesevel együtt "zuhan". Ahogy a versed is nagyon szep.
Gratulalok:
üdv.:
Hamupiö
Kedves András!
Ott a pilllekönnyű álmok partján,
Gyönyörű lehet a találkozás…:)
Nagyon szép vallomás!
Köszönöm, hogy olvasol, kedves Hamupipő!
szeretettel: András
Gyönyörű valóban, köszönöm, kedves Dóra:)
Akihez ilyen csodálatos szavakat írnak, nem várathat tovább.
Szeretettel: Rozália
köszönöm, kedves Rozália:)
Nagyon szép vers, tetszett.
Üdv: József
köszönöm, József
örülök, hogy tetszett
Nagyon kedves szerelmes vers.
Szívet elvarázsoló szerelmes vers! 🙂
Nagyon szép! Gratulálok!
Szeretettel: Ildikó
Köszönöm, kedves Kata:)
Köszönöm szépen, kedves Ildikó!:)