A pillanat művészete
Halál
Tegnap még itt volt.
Sírt, nevetett, és csókolt.
Ma már nincs velünk.
Álom
Egy másik világ,
távol a valóságtól
Egekbe emel.
Vadászat
Szárnyal a madár.
Puska dörren, és vége
Vergődve lehull.
Élet
Megfogant élet,
Kilenc hónap, és itt van,
maga a csoda.
14 hozzászólás
Szia!
Lehet, hogy a haiku pillanat költészete, de a filozófiáját nem kéne kihagyni. Ez a versforma joval több annál, amit te leírtál, és legalább ne olyan témákat választottál volna, amelyeket már ezrek leírtak, és ezreknek nem sikerült. Csömörből vödörbe estél. Ha a halálról szólna a Halál haikud, akkor nem egy személyről írnál, aki elmúlt. A cím nem koherens ezesetben a szöveggel, miért is? Mert nem hiszem, hogy filozófikus lenne valakinek a halála- ilyen közönséges gondolatokkal meg főleg nem. Ebben az esetben a Halálról szóló haiku magáról a halálnak az alakjáról kellene szólnia, arról a transztendenciáról, amely létezik, de a “szemnek láthatatlan”. Olvasd el az én haikumat, akkor rájösz mindenre.
Remélem nem sértődsz meg a véleményemre, de nem fogok bólogatni, ha valami nem jó.
Üdvözlettel,
N.I. (Steve)
Kedves Sbpaul!
Legelőször is köszönöm, hogy elolvastad a versemet, és azt is, hogy vetted a fáradságot és leírtad véleményedet. Előre bocsátom, hogy nem szeretnék vitatkozni az álláspontoddal, Tiszteletben tartom, csak nem mindenben értek egyet. Elolvastam a hiaku versedet, és tetszett de azt is megírták már több ezren más formában. Azt írtam elolvastam a haikudat de az „Olvasd el az én haikumat, akkor rájössz mindenre”, már megbocsáss nem is kicsit nagyképű megfogalmazás. Azt pedig engedtessék meg nekem, hogy eldöntsem, miről írok.
A halálról nem csak, mint fizikai állapotról lehet írni, hanem lehet láttatni egy személyen keresztül.
Azt minden esetre érzem a hozzászólásodból, hogy van egy elképzelésed és meg se próbálsz attól eltérni. Amit te látsz nem biztos, hogy más is úgy látja.
Az, hogy ez jó vagy nem, azt hiszem nem e fórum hivatott eldönteni.
Meggyőződésem valahol a kettő között van az igazság.
Üdvözlettel: winner (Máté László)
Szia!
Elnézést kérek azért a kiemelt mondatomért. Azért ajánlottam, mert más fórumokon, amelyeken sokkal többen vannak jelen, óriási kedvenc, és engem is meglepett a sikere.
Lehet, hogy a halálról lehet fizikailag írni, de akkor az nem lesz filozófiai. De ajánlok neked valamit, ha érdekel a téma: hivatalos japán filozófiába olvass bele, pl. Zen, stb., amiben feltehetőleg írnak a halál megtestesítőiről. Magyarban ott a fekete holló-de ez irodalomban elég közhelyes lenne. Szóval keress olyan japán szimbólumokat, amelyek igazi japánbeütésű haikut fognak eredményezni. Ilyen tipusú versekhez (tanka-haiku-szenjru(asszem így írják a legutolsót)) sokat kell olvasni, el kell merülni benne, de amit kiírsz magadból az legyen a pillanaté. Én éjfélkor álmomból felkelve írtam meg..de ez itt mellékes kitérő.
Remélem tudtam segíteni neked. (Egyébként, azért sántít a haikud, mert, a három sor után a konlkúziót nem lehet meghatározni, amelyet te magad gondolsz; itt sajnos zavarosan jön le. Nem vélek felfedezni benne annyi premisszát, amiből világosan kitünne a konklúzió.)
Baráti üdvözlettel,
N.I. (steve)
Reménytelen!
Hmm? Nem értelek…
Kedves winner! Azt írsz, és úgy, ahogy akarsz (a Te dolgod); sbpaul sem ebben talál – szerintem – kivetnivalót. A probléma magja az lehet, hogy ezen írás egyes elemei inkább hasonlítanak a “17 szótagú értelmező kéziszótár” egy-egy szócikkéhez, mint egy igazi haikuhoz. Körülírásnak tűnnek inkább. Nem “máshogy” mondod, csak “más szavakkal”. Versnek lehet vers, de a haiku tényleg egy elég kötött forma!
Nekem a Vadászat tetszett. Van benne fantázia! A többinél viszont sbpaul-nak adnék igazat…
A kedved semmiképp ne vegye el az alkotástól ez a kis közjáték. Csak szeretnénk, ha kategória-mizériák miatt kellene csorbának esnie akárki büszkeségén…
Üdvözlettel: Kuvik
Kedves winner, elnézést amiért nem a versedhez kapcsolódót írok, azokhoz nem tudok hozzászólni érdemileg.
sbpaul, ha nem titok, írd le, hogy melyek azok a “más fórumok, amelyeken sokkal többen vannak jelen”. Csak azért kérdem, mert amennyire tudom, ma, magyar nyelven nem létezik olyan amatőr irodalommal foglalkozó portál, ahol “sokkal többen” lennének jelen, mint nálunk.
várom válaszodat és üdvözöllek
Csak NEM szeretnénk – így helyes! Elnézésed kérem, egy “nem” szócska elmaradt.
Dehogy szeretnénk! Hanyag voltam, nem olvastam újra…
Így értelmezd!
Néhány gondolat a haikuról!
Legelőször is na akarjunk japánabak lenni a japánoknál. Tipikus magyar betegség. (pl. szenjru írod, valójában a szenjru egy alkalmi bökvers)
Másodszor fogadjuk el, hogy Európában a haikut Európain írják, ha ezt nem tudjuk elfogadni, ne is akarjunk haikut írni.
Miért? Mert európai ember nem tud japán haikut írni.
Vajon miért kellene japán haikut írni?
A japán irodalomban létezik egy versforma, amit mi haiku néven ismerünk. Európai ember ezt utánozza. Te is én is minden Európai. Akár elfogadod akár nem.
A halál című haiku valóban nem haiku, hanem dzsiszei , bár ha nagyon boncolgatjuk még az sem, mert azt maga a haldokló írja.
Még egy nagy tévedésről. A haiku nem rímel. Na ez nem igaz. Nem feltétlenül kell rímelnie, de rímelhet! És itt jön ami aztán végkép nem Európai embernek való, ha rímel a haiku akkor azt nem a sor végén hanem középen teszi. Az viszont fontos, hogy meglegyen a versben a harmónia.
Az is Európai, hogy a haiku 17 szótagú, miután az eredeti japán haiku 17 morát azaz, 17 rövid szótagnak megfelelő időtartamot tartalmaz.
Aztán a haikuban szerepelni kell egy ún. évszakszónak (kigó), vagy természeti képnek. Ez a legtöbb Európai haikuban elmarad. Azaz jó ha 100-ból egyben szerepel.
Végül a hasító szó: talán ez az egyetlen ami az eredeti japán haikuban is megtalálható
Na már most, ha fentebb leírtakat ba akarjuk tartani, akkor haikut magyar nyelven nem is tudunk írni.
Rengeteg értelmezés okfejtés magyarázat található a haikuról. Mulatságos, de Európában több mint Japánban.
Néhány haiku az általam tisztelt Tandori Dezsőtől
– Pont. Nem érdekel.
– Akkor miért csinálod?
– Pont valami kell.
RAJTAM NE MÚLJON…!
Azt mondják, mindig
rajtunk is múlik minden.
Rajtam ne múljon.
Erős hibának lehetne felróni, hogy személyről szó, ugyanakkor tudjuk, a haiku személytelen. (nekem nagyon tetszik).
Széthulltam arra
az egy darabra, ami
mindig is voltam.
IKER-HAIKUK EGY MADÁRTEMETŐBEN
Kijöttem ide.
Sírjaik domborulnak.
Mit domborítsak?
Elmegyek innen.
Sírjaink homorulnak.
Mit homorítsak
Na ez aztán az eretnekség netovábbja, a japán felfogás szerint
Ó, ég, hajlékom!
Bár lennék én, holt merev,
mint te, hajlékony.
Végezetül egy hasonlat. Ha csak azt vesszük, hogy a megkérdőjelezhetetlen japán küzdősportokat (Yudo, karate, stb,) ma szerte a világon emberek milliói űzik, mi több mi magyarok is büszkélkedhetünk olyan sportolóval, aki japán küzdő sportban szerzett olimpiai bajnoki címet. Ugyanakkor a verseny szabályokat betartva de európai módon gondolkozva nyerte el a bajnoki címet, beláthatjuk hogy mindent hagyni kell a maga útján fejlődni.
Szia Paco!
Elnézést azért a kijelentésemért, de egyébként eme művek szempontjából lényegtelen kijelentés volt.
Szia Winner!
Hát akkor én is szeretnék valamit mutatni neked. Íme pár dolog, ami a haikut haikuvá teszi (és egyébként semmi olyat nem írtál, ami a mellett szólna, hogy jó haikuk lennének):
“A haiku olyan, 3 sorból álló, 17 szótagú vers, amelyben a sorok 5-7-5 szótagból állnak. De ettől még nem lesz a szöveg haiku. A haikunak meg felelnie néhány elvárásnak:
1. Érződjön rajta a “vu-si”, “semmi különös” taoista szellemisége.
2. Éreztesse a “szabi”-t, azt a fajta egyedüllétet, amely segiti az “én”-t feloldódni a szemlélt világba.
3. Fejezze ki a “vabi” érzését, a rádöbbenést az egyszerű dolgok létének egyszerűségére.
4. Érződjön rajta az “avare”, a bánatos visszatekintés a múltba, de nem a bánkódás, sopánkodás és egyéb szentimentális nyavajgás.
5. Az egész verset lengje át a “jugen”, a leírhatatlan, kimondhatatlan misztikus hangulat.
6. Ne szóljon a mához, ne szóljon a tegnaphoz és ne szóljon a holnaphoz sem.
7. Ne magyarázzon el semmit.
8. Ne értelmezze a világot.
9. Ne fejezzen ki érzelmeket közvetlen módon.
10. Csak mutason rá valamire, “éppen-akkor”, “éppen-úgy”, “éppen-ott”.
Ha ezt nem tudja megvalósítani, de véletlenül 3 sorba sikerült 17 szótagot 5-7-5-ös bontásba begyömöszölni, azt nem nevezhetjük haikunak.
Ha a haiku a máról, tegnapról érzelmekről, tréfáról, szerelemrős stb. szól leginkább egy másik versformának felel meg, amit “szenrjú”-nak hivnak, és szintén 5-7-5-ös bontású, rímtelen vers. A legtöbb haikunak gondolt vers inkább “szenrjú”, vagy még az sem!”
És egy link: http://www.terebess.hu/haiku
Még egy idézet:
“Fordulj a fenyőhöz, ha többet akarsz tudni a fenyőről, és menj a bambuszhoz, ha a bambuszról akarsz tanulni. eközben el kell hagynod önző magadba feledkezésedet, különben csak ráerőszakolod magad a vers tárgyára, és nem tanulsz tőle.
A vers akkor születik magától, ha te és a tárgy eggyé váltok, és ha elég mélyen belemerülsz a tárgyba ahhoz, hogy megláss benne egyfajta rejtett derengést.
Akármennyire ékesszóló legyen is a versed, ha az érzés, amelyből fakad, nem természetes – vagyis te és a tárgy különállóak vagytok – akkor költészeted nem valódi, csupán sajátos utánzat.
Ne a mesterek lábnyomát kövessétek, hanem azt amit ők is kutattak!”
(Macuo Basó – a haiku nagymestere)
Eme idézetet én a litera.hu-n kaptam. Az enyém is csak haiku-féle, és nem állítottam, hogy tökéletes, de legalább hasonlít a haikura, nem úgy mint a tied.
Baráti üdvözlettel,
N.I. (steve)
Szerintem akkor itt fejezzük be a vitát. Te írd a japán haikut magyarul, én meg írom a nem haikut európai formában szintén magyarul.
kEDVES Winner imádom a haikut. Őszintén megmondom, hogy nekem tetszik amit írtál. Sajnos többen vitatják a haikut, de nem értek velük egyet. Ez is nézőpont kérdése. Nekem Baso haikui nem nagyon tetszenek,még akkor sem ha ő a mester.
Mi a csodás abban a haikuban amikor azt irjale, hogy a nő hátralöki a haját az arca elől. Van egy másik,majd megkeresem, amikor a halászfeleség halat húz a nyársra. nem találom fergetegesnek.
Írj továbbra is ilyen szép sorosakat és nevezd bárminek. Szerintem akár haikunak is. Én is azt teszem.
Gratulálok.
Néha kedves Györgyi elfelejtjük, hogy a természetesnek tűnő dolgok míly csodásak. Herold Pinter drámái is a közvetlen emberi kapcsolatokról szólnak, és a hétköznapok szépségét mutatják be. Az általad említett műveknek nem hiszem, hogy az a dolguk, hogy elkáprásztassanak, hanem, hogy észrevegyük, hogy emberek vagyunk, és nem kitömött bábúk.
Ehhez segítségül hívom legkedvesebb írómat, Kertész Imrét:
˝Minden olyan természetes lenne, ha az emberek természetesek lennének.˝ (Kertész-Gályanapló)
Nem árt ezen elgondolkodni.
nem igazán haikuk, de…érdekes ez a haiku téma is, mivel egy teljesen más kultúrában alakult ki, mi csak megkíséreljük átvenni. az Álom egész jó lett, az tetszik, a többi nekem túl egyértelmű, nincs feldobva a labda. vagy már le is van csapva.
Nola