Négy vers

1.

Szél fúj és vadszőlők virítanak a
házon, surran az út pora
Érkezzek hozzád régi zarándok
-bújt nap fényében, tétova
szavakra támaszkodva, s védjen
szerelmed mostoha mozdulataival

2.

Régen indultam el hozzád!
Ím’a távolságokat is
lépteim már összemosták
Csak a tér imbolyog időtlenül

3.

Oltárok és álmok tere a tested
Lüktető mélység, megmérhetetlen
ereimben a vágy érted riadót kalapál
Jaj! beléd halnék egy forró éjszakán

4.

Drágám
Zuhanjunk össze, ebben a múló
lobogásban a villámokkal kössél össze
nyíljon meg a Föld,
s lángoló, vándorló láva
új Pompeji öntse szívünket ércbe, vágyba
s őrizze képed, dicsérje csípőd hajlatát
a lábad ívét s gyönyörű ölelésed !