Előhang
valami szépet vagy jót szeretnék írni
az olvasó tudjon nevetni vagy sírni
mindez hiú ábránd illúzió álom
a tehetséget magamban nem találom
Magamról
Már nem gondolok…
már nem gondolok a szerelemre
kivénültem kiöregedtem belőle
apró emléke sem maradt
tovatűnt minden szép pillanat
x
Ruhátlanul
ruhátlanul jöttem
ruhátlanul megyek
szívem meztelen
megfagyok nélküled
x
Nem tudhatod…
nem tudhatod melléd
kit sodor az élet
vártad a herceget
álmod semmivé lett
x
Darabokban
darabokban a láng
darabokban a lélek
egész sose lesz már
félbemaradtam félek
x
Kérdés
Ha a fájdalom szűnik,
tapasztalattá válik.
Nálam valaha szűnik-e,
s tapasztalattá válik-e?
x
Mindhiába
mindhiába várok a szerelemre
találok mindig csak gyötrelemre
szenvedésem földi óceánja
nem lendít előre csak hátra
x
Hidegszik
eljött az idő hogy újra fázom
pokrócba csavarva citerázom
de nem a kinti hideg a baj
itt bent vacog szívemben a dal
x
Szépség
nem vagyok szép
de akik ismernek
szépnek látnak
mert szeretnek
x
Asszonyiságom
parlagon hever szépségem
keresztben a lábam
senki nem vesz észre sem
nincs kinek kitárjam
x
Az idő múlik…
összeaszott a képem
mint egy kivénhedt alma
még hogy nincs? dehogynem
fölöttem az időnek hatalma
x
Álom-élet
élet helyett álom
tettek helyett versek
magam nem találom
időm elveszteget
x
A tökéletes férfi
a tökéletes férfit mindhiába várom
egyikben a kéjt másikban a szerelmet
harmadikban a biztonságot találom
úgy látszik nem lehet egyben a három
x
Csirkepörkölt
(Egy fájó szerelem emléke)
valamikor szerettem főztem belőle sokat
családom is kedvelte a pörkölt pipicombokat
mióta egy férfi felültetett mint tyúkot az ülőre
nem főzöm s nem is kérek soha többé belőle
x
Eső
utálom ezt a rohadt mocskos esőt
nem hordok magamnál kalapot és ernyőt
inkább mindig teljesen elázok
legyen miért szidnom ezt a bús világot
x
Horoszkóp
ma újra keserű vagyok
inkább dühös és csalódott
horoszkópom szerelmet ígér
de tudom hogy becsapott
x
Hernyó és lepke
ronda hernyó merevült báb
csodálatos a pillangó
porhüvelyem porladozik
lelkem szép lesz tovailló
x
Még hiszek
a szerelem utolsó kapaszkodó a szakadék szélén
én még mindig hiszek a szerelemben
még mindig jobb mint a mélybe zuhanni
vagy egyedül lenni a világegyetemben
x
Újra
újra akarom kezdeni az életet
vagy legalább élvezni amíg lehet
letörölni az arcomról a ráncokat
ami az elmúlt években rátapadt
x
Szemüveg
ki kellene cserélni a szemüvegem
rózsaszínre a feketét
más ezzel az élettel elégedett lenne
akkor én mért látom mindig a nehezét
x
Szeptemberben minden véget ér
néha még gyomrom görcsbe rándul
ételfutár láttán megáll az ütő
szeptember van tudom már máshol
gyámolítja őt a kegyetlen idő
x
Megnyugvás
nem akarok már senkitől semmit
vágy akarás többé nem lelkesít
maradok magamnak holtan
lélekben soha nem voltam jobban
2023. március-június
6 hozzászólás
Kedves Dona!
Minden egyes vers, amit így önkényesen összeszedtél egy nagy csokorba külön-külön is megállná a helyét és regényt lehetne írni belőle, de nem fogok, mert egyrészt nem tudok, másrészt pedig nyilván sok mindent – szokás szeirnt – félreértenék.
“nem vagyok szép
de akik ismernek
szépnek látnak
mert szeretnek”
Én is önkényesen emeltem ki ezeket a sorokat, mert olyan gazdag gondolatot hoztál, hogy egyébként is kimásolni tudnám mindet.
Soha nem láttalak így bármilyen is vagy, szépnek látlak, mert annyi érzés, gondolat, vágy, őszinteség van benned, hogy más nem is lehetsz.
Szeretettel: Rita
Kedves Rita!
Nagyon köszönöm a megható és megtisztelő megállapítást. Én ugyanezt mondhatom rólad, /azzal a különbséggel, hogy én látom is a képet/, csupaszív, érdeklődő, minden iránt nyitott, jóakaratú, kedves, mélyérzésű ember vagy, tehát szép – ráadásul még humorod is van, ami nagy érték.
Szeretettel:
Dona
Kedves Dona!
Kérlek ne írjál ilyent:”a tehetséget magamban nem találom”
Honnét jöttek akkor ezek a
csodaszép sorok,gondolatok,idézetek,hasonlatok?
Szintén nem úgy van:”tovatűnt minden szép pillanat”
´Ruhátlanul,Nem tudhatod,Darabokban,´
Ezek a részek
ha nem is a lemondást,de nagy lelkesedésre sem utalnak
pedig lenne rájuk számtalan okod!
“de nem a kinti hideg a baj
itt bent vacog szívemben a dal”
Legyél erre,ezekre a dalokra büszke,mert azok nem ´vacognak´
hanem csodaszépek,mikor kihozod öket a fényre!
“szépnek látnak
mert szeretnek”´ök´jobban megtudnak itélni,mint Te magad.
Higyél nekik!
“egyikben a kéjt másikban a szerelmet
harmadikban a biztonságot találom
úgy látszik nem lehet egyben a három” ezt nagon jól látod!
Mégeis például a másodikat miért nem lehetnne elfogadni?
Ez nagyon ötletes,jót szórakoztam rajta:
“nem hordok magamnál kalapot és ernyőt
inkább mindig teljesen elázok
legyen miért szidnom ezt a bús világot”
Ez csoda jó elhatározás:
“újra akarom kezdeni az életet
vagy legalább élvezni amíg lehet
letörölni az arcomról a ráncokat
ami az elmúlt években rátapadt!”
Legyen így!
Átmeneti érzések:
“nem akarok már senkitől semmit
vágy akarás többé nem lelkesít”
Gratulálok csodaszép formában leírt belsö harcaidat,kételyeidet;
lemondásaidat érzélkeltetö versedre
Szeretettel:sailor
Legyen szép napod!
Kedves Sailor!
Köszönöm kis szösszeneteimhez írt részletes elemzésedet. Mivel ezek a kis darabok nem egyszerre, egy ülésben születtek, hanem egy-két hónap alatt, elég eklektikus, változó a hangulatuk, ami abban a pillanatban igaz volt. Azóta ez-az változott, de azért nagyjából most is vállalom őket. Köszönöm a dicséretet, igyekszem hinni. Hát én nagyon szívesen elfogadnám az elsőt is, a másodikat is, csak nem rajtam múlik, mert nincs. Az elhatározás tavaly megvolt, de aztán semmi sem változott azóta sem, sajnos.
Köszönöm a gratulációt.
Szeretettel:
Dona
Legyen szép napod!
Drága Dona,
Lenyűgöző ez a négysoros verscsokor. Legtöbbje lélekelixirei a hétköznapoknak.
Két kedvencem lett amit magammal is viszek:
Még hiszek
a szerelem utolsó kapaszkodó a szakadék szélén
én még mindig hiszek a szerelemben
még mindig jobb mint a mélybe zuhanni
vagy egyedül lenni a világegyetemben.
Szépség
nem vagyok szép
de akik ismernek
szépnek látnak
mert szeretnek
Nemcsak szépnek látunk,, hanem addig nem nyugszunk mint elégedetté és boldoggá nem szeretünk.
Mély elismeréssel és körülölelő szeretettel gratulálok.
M.
Drága Napfény!
A szerelem mindenhatóságában való hitben közösek vagyunk. Fiatalon még mindenki hisz a szerelemben, aztán idővel egyre kevesebben. Én, akárhány éves is leszek, ez mindig így marad. /Olyan vagyok, mint Csipkerózsika vagy Hófehérke, ha a halálos ágyamon megcsókolna a herceg, felugranék./
Nagyon szépen köszönöm az utolsó előtti gondolatot: “Nemcsak szépnek látunk, hanem addig nem nyugszunk, mint elégedetté és boldoggá nem szeretünk.” Meghatódtam.
Köszönöm a gratulációt.
Szeretettel:
Dona