Néha erős vagyok mint a szikla
Melyről hó pereg, vagy a nap tűző sugara,
Van hogy elgyengülve nézek vissza,
Vajon merre szállt a boldogság kék madara?
Csapongó természetem emészt, megöl,
Angyalomhoz szólva kérem higgyetek nekem
Szemem fénye csak nektek tündököl,
Adjon erőt még itt a földön, maradjon velem.
Kérem, mutasson mindig fényes holnapot,
Az elmúlt évekért, jövőért, szerelmes jelenért
Tárjon a világra nekem hatalmas ablakot,
Hagyja még vállamon sokáig, jóságos kezét.
Mert néha erős vagyok mint a szikla
Érzem mindent elbírok, a kövek aztán törnek…
Látjátok? – ez gyenge lelkem titka,
Nélkületek szemem fényét felváltják a könnyek.
8 hozzászólás
Te nem csak néha vagy erős, drága Kriszti! Átérezhető a versed és én hiszem, hogy azzal, hogy ezt kiírtad, jobb lett… Ha mégsem eléggé, biztos vannak olyanok, akik meghallgatnak. 🙂 Fel a fejjel! Szeretettel: Andika
Drága Andika
Bizony az ember lelke nagyon sokszor olyan erős mint a szikla.Mert kell, hogy az legyen!
Köszönöm, hogy ismét nálam jártál
Ölellek:Kriszti
A te erősséged a gyengeségedből fakad, mert ki tudod írni, ki tudod sírni magadból azt ami elgyengit. Mi sem alkalmasabb erre, mint egy jó vers! és ez JÓ VERS !
szeretettel fefo.
Kedves Fefo
Bizony, nagyon nagy megkönnyebbülés ez a léleknek, ha megtudjuk tenni.
Köszönöm minden szavad!
Szeretettel:Kriszti
Kedves Kriszti!
Én már annak is örülök, hogy újabb művet tettél közre. A bajunk közös csak néha vagyunk erősek, de ebben a világban mindig fent kell tartani erősségünk látszatát.
Remélem nem sértődsz meg, de szerintem kicsit tagolhattad volna a művet, csak a könnyebb olvashatóság érdekében, amúgy nagyon szép munka,változatos, bő szókincsen ismét megvillant.
Nagyon tetszett, üdvözlettel fém maci: Metal Koala
Köszönöm, Drága Metál Maci barátom.Minden szavadat köszönöm, mert ez így igaz.
Ölellek:Kriszti
Szia Krisztina!
Gratulálok a versedhez!
Néha erősnek kell lenni, ezt én is érzem, de egyre kevésbé akarom…
Üdv:Gyömbér
Szia
Privi!