Hó-könnyű,hol combközépig
süppedünk,a hóba esünk könyékig.
Fényes jégen csúszunk kúszva,
a világosság elvakit,s ha jégpáncél
ideged nembirja,még beleeshetünk
nyakig a hóba.
Csúszik a szán,majd fordul a kerék,
A Hargitán hosszú a télkép.
Alszik a medve,orgonál a farkas,
vékonya vékony és horpasz.
3 hozzászólás
Tetszett a versed, főleg a második szakasza. Visszaröpített gondolatban arra a rövid és nagyon szép négy évre, amit eltölthettem Székelyföldön.
Örülök, hogy elolvastam a versed.
Üdvözlettel
Szegény farkas, tán éhezik. Nagyon hangulatos kis verset írtál, Szejke. Nálunk is kemény a tél, de el tudom képzelni, hogy nálatok legalább kétszer ekkora a hó.
Üdv: Colhicum
Bizony-bizony éhes de nagyon,kedves Colhicum.
Köszönöm,hogy olvastátok és elismerően szóltatok,neked is kedves Finta Kata