Nélküled oly nehéz az élet,
Hogy életed, más karjában éled.
Én, ki nagy kegyelten.
Belemásztam ebbe a kapcsolatba.
Beálltam más útjába.
Rosszul tettem, mikor ezt megtettem.
Mert most ezt az érzést el kell temetnem.
Úgy érzem hiába volt ez az egész.
De ki tudta volna? Nem terjed odáig az ész.
Másnak okoztam fájdalmat.
Meg is büntettem magamat…
Nem. Nem haltam meg.
És ez a büntetésem.
A halállal gyorsan kimúlnék.
És nem sokat szenvednék.
Így láthatom őket minden nap,
Hogy tőle mindent megkap.
De boldog is vagyok ugyanakkor.
Mert boldognak látom, mint akkor…
Ezért lett mégis szép az élet,
Mert látom rajta a sok szépet.
Nehéz az élet.
Szerző: Jean Claude
2 hozzászólás
Azt mondta egy kedves barátom egyszer, hogy a szép az ami fájdalmas, a többi barbi baba. Igaza volt! ez a vers nagyon fájdalmas és nagyon szép ! De a rimeknek jobban kllene stimmelni! Jobban át kellett volna fésülni! többet kellett volna időzni a hasonlatoknál, Akkor nemcsak szép, de gyönyörű vers lenne.
a legközelebbi biztosan olyan lesz.
szeretettel fefo
Üdv!
Örülök hogy olvashattam ezt a verset. Nagyon jól sikerült, Gratulálok. Nagyon hasonló szituációban vagyok, és teljesen felismerem magam benne. Átjönnek az érzelmek. Tetszik nagyon 🙂