Nehéz gondolataim

Forrt, pezsgett árnyékom alatt
az élet, hiába faggattam
ő bölcsen elhallgatta,
miért nem volt gyerekszobám.
Torz formáját őrzi a múlt,
makacsul őszbe fordul
a röpke nyár.
Csupasz ideg lóg a múlt ablakán
lett függöny rajt’ egy életen át.
Árnyak táncoltak a képzelet falán.
Kondult a nehéz harang lelkemen.
Pár araszra volt csak a mély,
ott sebeket nem hegesztett
senki sem.
Dacoltam ég és föld törvényeivel,
hogy minden a helyén legyen.
Vándora lettem a gyönyöröknek
térdre hullva hiába könyörögtem,
átrágtam magam a könnyeimen,
hullott csak hullott a könny, a szó,
jobb nem lett.
Útszélén lelkendező virágok
színe, illata hódított.
Sokszor kísértésbe estem,
de csak az út porát nyeltem.
Illatukból semmit nem éreztem.
Előlem csodálkozó csendben
felszállt a röpke nyár.