Szeretőd leszek, ha kéred
óvlak és ölellek féltőn,
s örökké szeretlek téged.
Reggelig védelek híven,
simogatlak kényeztetőn,
és megcsókollak szelíden.
(Éjszaka kettesben)
Aludj csak nyugodtan, kedves,
éberen vigyázom álmodat,
nem kell, hogy félj, csak aludj, szívem.
Nem árthat neked e falak közt
senki, míg felkel majd a Nap,
mert én életem áldozom érted,
mert én rég neked adtam a szívem,
lényed rajta örök nyomot hagy.
(Hajnalpír)
A hajnal laza vörös függöny,
puha ágyunk köré feszült ki;
arcod csodás ragyogásban ég,
s nem veheti el tőlem senki,
hisz azt mondtad, szeretsz engem;
s én elhiszem minden szavadat…
6 hozzászólás
Nagyon szép vers! Nekem nagyon tetszik! Ügyes vagy:)
Szia Joxi! 🙂
Talált, süllyedt! Éppen erre volt most szükségem. Igaz, a hajnal még túl messze van. 🙂 Biztos néhányan belekötnek, de nekem tetszett. (Ha így érzed, akkor így tökéletes. 🙂
Hogy te milyen kis hiszékeny vagy!!! 😀
Amúgy persze gratulálok! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Nagyon jó! Nekem bejött 🙂 Jól írsz amúgy…
Üdv!
Nekem ez a versed nem tetszett. Kissé furák benne a rímek talán azért. A többi versed jobban tetszik ennél. Ennyi a véleményem. Értékelni meg nem fogom, nem leszek genya, hogy lehúzzam a pontjaidat. 🙂
üdv: Eddie
Szia!
Az Este rész kevésbé tetszett, nem éreztem túl eredetinek a gondolatokat.
Az éjszaka kettesben-ből valahogy abból is hiányzott az a meghökkentő gondolat…
A Hajnalpapír nekem bejött! 🙂 A másik kettő az kicsit olyan 'odasúgom neki, ami épp eszembe jut' gondolat volt.
Remélem azért nincs harag, de voltak ennél már jobb verseid is.
Ha szereted, ettől tényleg jobban kellene, hogy lobogjon ez a vers!:))))
Hiányolom a mindent elsöprő tüzet belőle…
A hajnalpír csodás kép!…
Olyan tűzzel, lobogással írj, ahogy szeretsz!
Meglásd a gondolatok is szárnyra kapnak,
és vágy csillan a kedvesed szemében ha olvassa…:)))
Egy "öreg róka" tanácsa…:))))
Puszi