Nyári éjjel, ha kinézel az ablakon,
s látsz egy csillagot, mely fényesen ragyog,
az én vagyok, vigyázom álmod.
Ha bús gerlice dalát hallod,
mint hívogatja párját,
szomorú hajnalon, az én vagyok.
Ha kivert kutyát látsz,
bundájában ezer bogáncs,
előtted meg áll, bamba szemeiben
a könyörgés, vigyél haza, az én vagyok.
Ha réten jársz, neked nyílik
száz meg száz illatos virág,
és egy méh gyűjt édes nektárt
neked, az is én leszek.
Könnycsepp, mely legördül arcodon,
majd megáll, megpihen ajkadon,
a tenger ízét ott hagyom
nyelveden, az én leszek.
Én leszek neked a világ,
mely körbevesz,
árnyék, hogy a tűző naptól védjelek,
vagy hideg télben a párás lehelet.
Csengő nevetésed,
forró ölelésed,
igaz szerelmed,
leszek mindened.
10 hozzászólás
Gyönyörűűű szép,nincsenek rá szavak..
Köszönöm kedves Beya, örülök, hogy tetszett a vers.
Gratulálok ehhez a csodaszép vershez! Tényleg a "Mindent" adod Neki…
Kedves Gyömbér, szeretni csak igy szabad. Köszönöm, hogy olvastad a verset.
Igazán gyönyörű, érzelemmel teli szerelmes verset írtál. Gratulálok.
Örülök, hogy tetszett kedves Kata.
Szeretni azt tudsz, teljes odaadással. Remélem, viszonozzák is, megérdemled, gratulálok:-)) Mily jó lehet így szeretve lenni!:-))
Remélem én is, hogy szeret, akinek írtam ezt a verset. Köszönöm a hozzászólásodat.
Olvasni foglak…
Ez ismét egy kis csoda..honnan ennyi szép gondolat?
Üdvi:d.p.
Kedves Dinipapa! Nagyon fogok örülni, ha olvasod az írásaimat és köszönöm.
Tudod, mindig úgy írok, hogy milyen érzések kavarognak bennem.
Örülök, hogy tetszett.
Üdv: József