Vedd hát el májam!
Nyissad fel hasam és szedjed ki végleg,
inkább te öld meg mint az a sok méreg,
sok volt neki az élet.
Vedd hát el agyam!
Fúrd ki koponyám, vagy szívd ki orrlyukamon,
nem vártam sokat tőle, de még azt sem kapom,
így hát neked adom.
Vedd hát el szívem!
Feszítsd fel bordám vagy nyúlj le torkomon,
lényeg, hogy testemben többet ne dobogjon,
rendelkezz vele szabadon.
Ha ezeket emberinek látod?
Építs belőle újat, kinek majd lesz esélye,
legyél a szülője, barátja, testvére,
légy neki a vére.
Ha mégsem sikerülne?
hagyd ott őt úgy, hogy még emlékké se váljon,
ne nézz hátra, és ha eső van hát ázzon,
te pedig aludj puha ágyon.
4 hozzászólás
Amit el lehet dobni,éppen azt érdemes megtartani!!!
Szia Péter!
Sok lemondás, mégis…
Mintha minden sorral magasabbra emelkednél annál, ki abban a puha ágyban szendereg!
Nekem tetszett versed!
Szeretettel: Falevél
Soha nem fogom elérni azt, aki puha ágyban szendereg…
Köszönöm hogy olvastátok.
"Szedjed" helyett nem lehetne " szedd "? Nagyon jó vers, cinikus, de sodró lendülettel.
H.