A szoba sötét és üres
lett nélküled,
a becsapódó ajtó
nyikorgó hangját hallom,
és halkuló utolsó lépted.
A légörvényt, mi
távozásod után maradt
újra és újra érzem,
a padlón pezsgősüveg
darabjai,
zöld csillogásuk hirdeti
veszteségem.
Bennem kiürült a lét,
értelmetlenül
hull le fülemről
a beszéd,
mától a holnap ijesztő,
s összetört üveg,
jövendő.
Nélküled
By Boszika
5 hozzászólás
Kedves Boszika!
Annyira valósághű és mélyen érző ez a vers, hogy magam is éreztem az olvasása közben azt a keserűséget, ami akkor megérintett, mikor ez történt. Valóságos, mert azt gondolom, hogy valaha veled ez tényleg megtörtént (vagy valami hasonló) és ez olyan érzéseket váltott ki belőled, hogy még mindig magadban őrzöd. Aztán lehet, hogy tévedek, de én így gondoltam, mikor olvastam.
Üdvözlettel: Szilvi
Ez így van Szilvike! Köszönöm kedves szavaidat. szeretettel
Kedves Boszika!
Gratulálok, Szerintem nagyon összeszedett, jó szabad vers.
Üdv. oroszlán
Kedves Oroszlán!
Köszönöm, nagyon kedves vagy! :))
Lemaradt az értékelésem…sajnáltam volna.