Keserű a csokoládé, nem sós az élet.
Minden embert e világon, sok szükség éget.
Savanyú a szőlő, nem édes az alma.
A szerelemnek a földön nincs hatalma.
Szakad a sodrott fonál, nincs arany, ezüst, réz.
Elválik a két hajdan jól összekulcsolt kéz.
Fabatkát ér a szerelem, az életem még annyit se
és én a világon semmit nem tehetek ellene.
A szép szó is elszáll és az írás sem marad.
Az idő elfárad, szeretet alig akad.
Nem szűrődik át fénysugár az ablakon,
A szerelem nem kert, hanem buja vadon.
A Földön nem él öröm, szépség, jóság,
Mindenkit csak nagy baj és félelem rág.
A szerelem már fáj, kínzó gyötrelemmé vált,
Így reá a remény is az ürességbe szállt.
Nincs az emberek szívében boldogság,
Nem tárja ki égi kapuit a mennyország,
Nélküled a fénylő nap nem kél fel,
Mert tudja, hogy te nem létezel.
1 hozzászólás
Kedves Titusz!
Emelem kalapom 🙂 Nagyon tetszenek a párhuzamba vont ellentétek, és a képek, amiket használsz.
Gratulálok, csak így tovább!
Üdv, Jodie