Elvitt a busz zörögve
s én csak néztem utánad.
Ruhámat csapkodta az eső.
Tudtam holnap újra
megtalállak,
mégis elindult két kis patak
arcomon s lassan összefolyt
a rám hulló cseppek
permetével…
Már csak homályosan
láttam megvillanni szemed
a párás üvegen keresztül…
Mindig elrepül az idő és
minden perc gyötrelem
nélküled…
Nem akarom soha,
hogy elveszítselek…
1 hozzászólás
Annyira szép. Köszönöm! 🙂