Nem akarom, hogy sírni lássatok,
kívül hagyom a bánatot,
Az ajtóhoz érve, magam mögé dobom,
szelencébe zárva, útközben elhagyom.
Nappaliba érve, síri csend fogad,
fürkészve nézitek fáradt arcomat.
Leülök, agyam kattog, zakatol,
mint a gép mindent helyére pakol.
Elmúlt napok súlyát látom arcotokon,
amiért, sugárzó bánatom okolom.
Lám hol az erős asszony?- kérdem,
felállnék! – érzem erőtlen a térdem.
Szólnék, keresem a szavakat,
aztán lassan, helyre rakom magamat.
Nem akarom, hogy lássatok sírni,
Gondokat, most is ki kell bírni.
Bánatom a családomra vetítettem,
eddig a könnyek szóltak helyettem.
Nézzetek, mosolygok, erős vagyok,
csak jöjjenek vissza a boldog napok!
12 hozzászólás
Nagyon szép, mélységesen szomorú vers, és gondolom, a mostani lelkiállapotodat tükrözi.
A vers eleje emlékeket kellt bennem és szerintem sokakban.Nagyon jól megmozgatja az ember agyát fantáziáját,hogy valóban mit érzünk át egy ilyen helyzetben.A bánatot jó kiadni de a problémára nem nyújtanak megoldást csak a könnyek vagy beszélgess vagy tegyél a probléma ellen.Ha probléma miatt sírsz,ha meg tudod oldani egyből meg lesz a vigaszod.Sírni,beszélni vagy egy problémát megoldani jó dolog.Ja és írni is nagyon jó.Amúgy tetszik a vers olyan,ami nem hagyja,hogy abbahagyd a közepénél az mindig jó.Sok jó rím,tetszik.Congratulations!
Szomorú, szép versed meghatott,
Bánatod feledjed kívánom!
Utólsó soraid teljesúljenek,
Emléke se maradjon könnyeidnek!
Szeretettel:Dóra
Szia Dóri
Nagyon jól esett, hogy ismét olvastál.Köszönöm, soraidat is amik ismét nagyon szépek!
Szeretettel:Kriszti
Kedves Attila
Köszönöm neked a kedves sorokat, és örülök, hogy tetszett.Ha egy vers elgondolkodtat, akkor szerintem elérte a célját, és ennek nagyon örülök.
Szeretettel:Kriszti
Kedves Colhicum
Köszönöm , hogy olvastál.Nos a versem, kicsit előbb íródott, de jelenlegi lelkiállapotom sem esik messze attól az időszaktól.
Szeretettel:Kriszti
Tetszett aversed,még akkor is ha az önémítás legszebb megéneklése.Értékelem
az elkeseredett asszony gondok fátylát magamögé rejteve történő bevonulását
aki végül mégis csak…remél.Fájó,szívtipró,de mégis :szép levezetés.
Üdvözlettel!
Kedves Gyogyo
Bizony azt kell mondjam igazad van.Ebben az esetben mindenképp önámításról, vagy csak egy álca arcról van szó, hogy már gondtalan mosoly, és nyugott lélek vezérelte lélekkel lépünk be az ajtón.Viszont….Hatalmas szini képesség kell sokszor ahoz, hogy ebből szeretteink, semmit se vegyenek észre.Köszönöm, a szavaid, és hogy olvastál!
Szerettel:Kriszti
Drága Kriszti!
Mélységesen együtt tudok Veled érezni…Mást nem tudok írni.
Ismerem az érzést,érzéseket,amiket írtál, hisz tudod miket éltem át én is…
Mint vershez gratulálok, mint tartalamohoz, inkább ezt nem tenném,tudod miért….
Remélem hamar túl leszel ezen rossz időszakodon!
Borcsinálta költő magától idéz, így olvassad:
“Minden rossz nap után jön egy szebb, egy másik
És minden vihar után kisüt a Nap”
Igaz Szeretettel,
Zsolt
Drága Zsolti:Most csak ennyi:KÖSZÖNÖM!
Millió ölelés
Barátnéd:)
Most olvastam néhány versed
és nehéz szívvel gondolok azokra az érésekre és helyzetekre
amik belőled ezeket a sorokat kihozták,
s lelkedet valamikor is kínozták.
Erős ember lehetsz és talán a kiverselés is segít.
Jól érzem?
Szirom
Kedves Szirom!
Bizony nagyon jól érzed.Erős?Hát valaha az voltam, ma már inkább sebezhető, és vissza is élnek vele.Köszönöm, hogy itt jártál, olvastál, és azt még jobban, hogy írtál nekem!
Szeretettel:Kriszti