fájdít, és éget,
feldob, és letaszít,
időnként megvadít…
szívemet szaggatja,
éltem felforgatja
ez a nagy szerelem…
Hullámvasút lett
veled az élet,
mióta kezed
a kezemre tévedt,
szemed rám villant
a remény megcsillant:
lehetek még boldog,
jönnek még jobb dolgok…
…majd jön a félelem:
lehet, csak képzelem…
Nincs benned érzelem?!
Aztán megint figyelsz,
elhalmozol jóval,
kedvességgel, bókkal…
…s most éltem felforgatja,
szívemet szaggatja,
időnként megvadít,
feldob, és letaszít,
fájdít és éget-
-nem bírom én ezt!
4 hozzászólás
Kedves Dreaming.!
" Tudod senkit nem szerettem még így. Ezért várok rád, várom a napot, amikor visszatérsz hozzám, mikor végre velem leszel. Mindent megbocsátok, semmiért sem haragszom, semmit nem fogok felemlegetni neked. Csupán egyet akarok: szeretni téged, nem kell, hogy szeress, ha nem akarsz, csak engedd, hogy én szeresselek. Csak erre kérlek, hagyd magad szeretni." Margaret Mitchell idézete jut eszembe mikor a verseidet olvasom. A szerelem az nem csak adni akar, a szerelem a z követel is. Amikor az ember, a boldogságát abban is megnyeri, ha csak adhat, az már nam szerelem, az szertet. Az ilyen odaadó szerelem az veszélyes, ezt szokták eggyes férfiak kihasználni. A versed szép, de veszélyes impulzot ad ki magábol.
üdv Toni
üdv. Toni
Ezt sem most írtam – még csak nem is beszélgettünk – csak flörtöltünk akkor…
De ez van :S
Kedves dreaming, Te is tudod, a szerelem ilyen…
…aztán, ha "minden jól megy" megszelidül, és szeretetté alakul…
Addig pedig ki kell bírni!
Gratulálok a versedhez!
Üdv: Gyömbér
Szia Gyömbér!
Köszönöm 😀