Nem elég!

Siessetek Brutusok!
Már nincs sok hely a hátamon.
És siessen
minden Káin, kit testvérnek hittem.
És ti is barátok,
kik vermeteg vermem fölött álltok,
mélyükig nőtt
halmomon csontig döfjétek a tőrt.

Jöjjön mind!
ki valaha valamire jó volt nekem.
Itt az idő, ím
most állj ki végre világ, s kiálts
(ha mersz)
Barabást
ellenem.

S Júdáscsókkal áruljon
minden kufár-szolgalelkű szajha;
kit valaha szerettem.

Mert nekem nem kell
se ember
se krisztus se isten.
Mert hiába hittem
nincsen.
Mert hiába keresek
szebb világot;
közöttetek
csak önzés és félelem
a vérem.
És nincsen ki kiálljon,
se ellenem,
se értem.

Hát majd én leszek!
Majd én leszek
az örökbevett
anyag.
S ha senki,
majd én helyettetek
megváltom magamat.