Nem érdemlek mást

Nem érdemlem meg,
hogy suttogd a nevemet,
nem érdemlem meg,
hogy letöröld könnyemet.

Nem érdemlem meg,
hogy álmodozzál rólam,
nem érdemlem meg,
hogy elhidd, miket mondtam.

Nem érdemlem meg,
hogy megfogjad a kezem,
nem érdemlem meg,
hogy szíved enyém legyen.

Én nem érdemlem meg,
hogy szíved értem fájjon,
én nem érdemlem meg,
hogy éljek e világon.

Nem érdemlek semmit,
se könnyet, se szánalmat,
okoztam már így is,
épp elég fájdalmat!

Nem érdemlek mást,
mint magamra maradni,
s őrült utam végén
a vesztembe rohanni…