Nem férek hozzád, istenem,
tiszták és jók közöttünk állnak.
Elgennyed, lásd, lassan sebem,
vackában vinnyog a vadállat.
Árvaságom a bélyegem,
korán rám verted, hogy megjegyezz.
Porba zártad a lelkemet,
hogy így a halállal eljegyezz.
Árkokon át bukdácsolok,
kéretlen cipelem gondjaid.
Végül magamra maradok,
formáló anyagom sem segít.
2 hozzászólás
Nagy mű a művész tollából!
Köszönöm szépen, hogy olvashattam művedet gyönyörködtető nekem!
Üdvözlettel: Zoli 🙂
Köszönöm Zoli, de túlzás, amit írtál. A nagy mű az ihlető vers.
Üdv: Kati