Közel s távol
nem kell félni
úgy éjszakáktól,
mint embernek
az ember árnyékától.
Tudja ezt minden
hanton fogant: intsen
bár a kinn és fenn,
büntetni idebenn
önmagába tömörülő
hús robaja fog, a mámor.
Csak az idegen könyörül,
az édes eltaszít magától.
Sírkertekben nász illik,
a játék: holtak közt ágyat
bont, csókot éleszt vágyad,
szemérem rejtett virága nyílik.
Közel s távol
nem kell félned
úgy senki mástól,
mint az önmagadban
gyújtott éjszakától.
3 hozzászólás
Kedves Attila!
Elég mellbevágó vers, de jó. A hideg kirázott tőle. Nekem tetszett.
Első amit ide akartam írni: " Jaj Istenem" de ezt kevésnek éreztem.
Ági
Kedves Ágnes!
Köszönöm a véleményét, bár fura az ellentétezés e sorában: mellbevágó vers, de jó 🙂
Újbóli köszönettel
Attila
Kedves Attila!
Nagyon tetszett ez a versed, főleg a különös – de igaz, abszolút igaz – értelmezés. Gratulálok!
Szeretettel, írótársad:
Aphrodite