nem kértem, nem is akartam
el is rejtőztem volna, ha tudok,
de ő besurrant hívatlanul,
azt sem értettem, mit suttogott,
még beszélni sem tudtam,
meg sem születtem,
anyám méhe félreértett engem.
nem kértem…
By KeviBy KeviBy KeviBy Kevinem kértem, nem is akartam
el is rejtőztem volna, ha tudok,
de ő besurrant hívatlanul,
azt sem értettem, mit suttogott,
még beszélni sem tudtam,
meg sem születtem,
anyám méhe félreértett engem.
10 hozzászólás
érdekes megközelítés!!!! 🙂 tetszett.
szeretettel. gratulálok!
🙂
Köszönöm Boszika!
Érdekes, de tetszett. Elgondolkodtató.
Zsu
Köszönöm Zsu:)
Évi
…erről nem tehetünk, az utána következőkről meg részben mi is….
Jó!
Szeretettel
Emese
igen, így van… 🙂
Köszönöm: Évi
Szia Évi! 🙂
Hatalmas a vers, a záró sort hatványozottan élem, mert elvileg fiúnak kellett volna születnem. A "baklövésemnek" még most is érzem hatását, pedig jól tudjuk, hogy a kromoszómákért kit kell okolni. 🙂 Mindegy, nem adok az anyám kezébe Fejlődéstan tankönyvet, viszont a versed megrázott, és éppen így, ahogy az imént összefoglaltam.
Úgy látom, e végzetes félreértések eredményezik a gyógypedagógusokat. 🙂
Kivételesen jó vers mély gondolatokkal. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia drága Kankalin!:)
Véleményednek nagyon örülök, hát igen, van akit nem akarnak, van akit másnak akarnak, a "félreértés" ugyanaz.
Ölellek:Évi
Szia Kevi!
Ide vissza akartam jönni. Rövid, tömör, nagy vers. Bárcsak nekem jutott volna eszembe. 🙂
Üdv,
A:
Köszönöm Andi!
Üdv: Évi