Nem láthatod, mégis párás lett az üveg,
Miért? Ne kérdezd, nincs rá felelet.
Ez olyan, mint amikor a lehelet a
hideg hajnalon tovaszáll, karikát fúj
a rejtelem, és kísért tovább. Néma,
nincs színe sem, kertekben néha
megpihen, és vár. Vár arra, hogy
leguruljon az a könnycsepp, aminek
gőze, szemüvegemen ül meg. Nem
látok tőle, talán jobb is így. Vak
világba bámulok, és mégis feléled
egy kép.Veled vagyok. Azt hiszem
már nagyon rég. Hiszem, a kép
éled benned is. Nem bánom ha
magam sem látom, s így a szó
néma, s majd feléled egy álom újra.
Nem láthatod…
By Selanne
10 hozzászólás
Kedves Maritta!
Kicsit titokzatos, egy kicsit reménykedő és nagyon szép.
Szeretettel gratulálok, Judit
Kedves Judit!
Köszönöm szépen a Kedves sorokat!
Szeretettel:Marietta
Álom és képzelet mezsgyéjén!
Micsoda rejtélyes megnyilatkozás!:)
Zseniális!!!
Gratula!
Barátsággal:Zsolti
Szia Zsolti!
Köszönöm szépen hogy itt jártál újból! Rejtélyes?:-)
Szeretettel:Marietta
Kedves Marietta!
Rejtélyes.Legyen úgy.Álom éledjen fel újra.
Szeretettel:Ági
Szia Ági!
Köszönöm, életre kelt az álom:-)
Szeretettel:Marietta
Kedves Marietta!
Álmaitok éledjenek! Szépen boldogan, könnycseppek nélkül.
szeretettel-panka
Köszönöm szépen Panka! Úgy lesz!.-)
Szeretettel:Marietta
Kedves Marietta!
Szépen írtad le ezt az érzést. Ha ez az álom beteljesült, s a boldogság könnycseppje görgül, akkor nincs semmi baj. Kívánom így legyen! Annyira leheletkönnyűek verseid, hogy öröm olvasni őket!
Szeretettel: Zsóka
Kedves Zsóka!
Örülök, amikor hozzászólsz az írásaimhoz, ad nekem sok erőt ahhoz, hogy tovább tudjak lépni. Leheletkönnyűek a verseim írod, és megvallom, amikor írom az könnyedén is megy. 🙂
Nagyon szépen köszönöm!
Sok szeretettel:Marietta