Hull a hó, hull a hó,
érzem, hogy nem álom!
Ablakomon jégvirág,
szél süvít a fákon.
Télapó közeleg,
– oly nehezen várom! –
csilingelő szarvas vont,
éjfekete szánon.
Várom én, várhatom,
de ide ő nem jár –
jégvirágos dobozon
nem látszik a házszám.
2 hozzászólás
Kedves István!
Aranyos Télapó váró vers, de az utolsó versszaktól keservesen sírva fakadnak a gyerekek. Szabad őket ijesztgetni?!:)))
Tréfát félretéve, gondolom inkább felnőttversnek szántad. Ne aggódj, a jó öreg szakállas Mikulás házszám nélkül is megtalál, ha jó voltál.
Üdvözlettel: Zsóka
Köszönöm, hogy olvastál, kedves Zsóka! Örülök, hogy a mélyére néztél. Szeretettel: István