Nem láttam idén hóvirágot
a rozsdás drótkerítés mellett,
nem láttam hogyan nézi anyám,
ablakából a keskeny kertet.
Idén nem láttam kék ibolyát
nyílni az öreg dió alatt,
merengve bent míg tavaszt vártam,
az idő kint dolgára szaladt…
Otthon földünk nem lett fekete,
csak macskánk, mit Marcinak hívtak,
rövid álmát gyakran kereste
ott, ahol bazsarózsák nyíltak.
Nem láttam hová tűnt a kandúr,
de van még két rózsaszín bokor,
s mielőtt elinalna a nyár,
együtt anyával, látni fogom.
9 hozzászólás
Nem látva is láttatni tudsz versed által, kedves Adrienn! 🙂
Nagyon tetszik a hangulat, az atmoszféra. Igazi otthoni képek, fogható közelségben. Remélem, a nyár vágyaid szerint jön el! 🙂
Gratulálok versedhez: Alberth
Kedves Alberth!
Köszönöm kedves szavaidat. Nagyon tudnak hiányozni az elmulasztott pillanatok, melyek korábban részei voltak az életünknek. Én is remélem, hogy a nyár vágyaim szerint jön el, de azért addig még hazamegyek néhányszor 🙂
Szeretettel: Adrienn
Sokat sejtető, láttató vers.
Nagyon szép. Gratulálok!
Kedves Irén!
Köszönöm, hogy olvastad és örülök hogy tetszett.
Szeretettel: Adrienn
Olyan képszerű az írásod, kedves Adrienn, hogy lenyűgöz…
Szeretettel gratulálok…Lyza
Köszönöm szépen Kedves Lyza.
Szeretettel: Adrienn
Nagyon szépet írtál, sejtelmes nekem valamiért, de megmagyarázni nem tudom, miért:?
Szeretettel:Selanne
Köszönöm Neked Kedves Selanne.
Miért sejtelmes? Talán a sok "nem" miatt érzed és jól is érzed, hiszen nem mondtam el az okát.
Szeretettel: Adrienn
Akkor jól éreztem!!! Köszönöm!:-)