Naponta megborzongok, mily gyötrelmes,
tőlem független erők mozdulnak a Földön.
Ijesztő az égig érő, napról napra tengődő
gyom, nem gyomlálja ki tövestől senki sem.
Maholnap hajnalban felébred majd a sör,
beszél helyetted hülyeségeket a mámor,
ha magát megmutatni fél is, akkor máshol
keresi a lerágott csontot, nincsen manna,
köd előtte, köd utána, beleütközik a falba.
Mikor beszárad a papír, a szó életképtelen,
beássa magát az iszapba vagy a homokba,
mint a rák, már nincs hol hirdesse magát.
Nem légvár a világ
By oroszlán
6 hozzászólás
Igen, Ica, ez így van! Tőlünk független a hülyeség, és határtalan. Lehangoló, de reális kép! Szeretettel üdvözöllek: én
Köszönöm kedves Laci az olvasást.
Sajnos, hogy ez van.
Szeretettel üdvözöllek: Ica
Hát igen reális képet festettél a világról, drága Ica.
Sajnos, sokszor ütközünk falba, gyakran meglep bennünket a sok hülyeség, ahogyan te is nevezed szép versedben. Pedig lehetne ez másképpen is…
Szeretettel,
Ida
Drága Ida!
Biztosan lehetne, de úgy érzem az emberek nem figyelnek eléggé a jelekre.
Ölellek szeretettel: Ica
Kedves Ica! Találó metaforákból, metonímiákból felépített vers.
Szeretettel: Kati
Köszönöm kedves Kati, hogy meglátogattad a versem.
Szeretettel láttalak: Ica