A bitangok bitóin bátrak lengenek,
a „talpuk alatt fütyül a szél”,
nem mert szólni itt már senki sem,
mert könnyen a sorsukra jutott,
a hatalom a félelmeinkből él.
Árulókra alapoztunk több száz évet,
büszke történelem a miénk,
gyáva tömeg és halott bátrak,
kiknek még mindig ázik a kötél,
minden második besúgó ma is ,
s a besúgóktól mindenki fél.
Én is félve mondom, hogy félek,
fél évszázada tombol köröttem a tél,
az apám is félt és a nagyapám,
az egyiket a Hortobágyra űzték,
s a másikat onnan el,
hogy féljünk ma is, s csend legyen,
a fiaim emigráltak csendesen,
tán ott sem jobb, csak ott nem ázik kötél,
ott régen nem gyűlölik egymást,
a jog s polgár békében él.
Apám mindig arra tanított,
légy hű a Hazádhoz, fiam,
s én már nem mondom fiaimnak,
gyertek haza mert, a Haza bajban van,
mert itt a bitangok bitóin
századok óta bátrak lengenek,
megtörte gerincünket a kötél,
s ki tudja, holnap melyikünk
„talpa alatt… fütyül a szél”.
2 hozzászólás
Holnap melyikünk talpa alatt fütyül a szél? Remélem, még egyszer nem jöhetnek olyan idők. Ha az egyén kevés is egymaga, a nagy közösség ereje óriási. Bízzunk Európában… Lehet, más kerül előtérbe rövidesen: legalább ekkora gond a vizek elfogyása, és az érte vívott harc, ami már egészen közelről fenyeget… Versed mély aggodalmakról tanúskodik, egy vívódó emberről.
Kedves Irén!
Köszönöm, hogy olvasott, meglátogatott és véleményt ír! Megtisztel. Azt hiszem, már az is nagy dolog, ha szabadon aggódhatunk, s most nem is elsősorban napjainkra gondolok, hanem hosszabb időtávban és térben, mert talán gondolkozni úgy érdemes!