Megvakultam talán?
Nem látok semmit az élet asztalán.
Nem tettem semmi maradandót.
Valami „nem halandót”
Úgy érzem elcsesztem mindent.
Újrakezdeném az egészet.
Mindent másképp csinálnék.
Talán annyit nem szomorkodnék.
Nem látom az élet értelmét.
Elvesztem hitem tüzét.
Hittem benne, hogy minden jó,
És szép lesz, maradandó.
Vágytam egy ölelésre.
Valakire, aki számít.
Egy csillogó szempár tüzére.
Nem kaptam meg és ez számít.
Elborult előttem minden.
Kiút többé már nincsen.
Elveszett az utolsó remény:
Megnyerem szerelmét!!!
1 hozzászólás
Ugyanazt tudom mondani, mint eddig. Nem dalszövegnek íródott? Szinte kattog az agyamban a ritmus ahogy olvasom….
Kis kritika… ill lehet, hogy nem is. Egy kicsit úgy érzem, mintha nagyon ragaszkodnál a rímekhez. Ami nem baj (csak én vagyok ilyen kukacos, aki nem szereti a rímeket). Nekem zártnak, túlkeretesnek tűnik, magyarul mintha nem tudtál volna kiteljesedni, talán épp a rímek miatt. Én a helyedben lehet megpróbálnám rímek-nélkülivé faragni, szabadon válogatni a szavakból…
Persze ez csak az én véleményem. ettől függetlenül nagyon tetszenek az írásaid.