Nem találok szavakat
Fölöslegessé lettek
Csak pocsékolom őket
S helyettük árulkodnak a tettek
Nem találok szavakat
Én, kit a becsvágy hajtott
Ki mindig a célba sietett
És nem várta meg a rajtot
Nem találok szavakat
De vérszemet fogok kapni
Én, ki a bőség kosarából
Nagyot akartam harapni
Nem találok szavakat
S nem voltam még áldott
Ki a tízes skálán folyton
Tizenegyre vágyott
Csak találjak megint szavakat
Ne kelljen újra keresnem
S ne kövessenek a legvégén
Hanem éljenek túl engem
1 hozzászólás
Jó, jó, értem én, hogy dalszövegként nézzem a művedet. De nem csak versmondás közben, hanem énekléskor is kell néha-néha lélegzetet venni, vagyis a szöveg közé, ahová illik, vesszőt, a mondatok után meg pontot tenni. Ez vonatkozik dalszövegre, versre és prózára egyaránt. Tudom, vannak modern versek, de ezekből, egy fontos lényeg azért hiányzik, nem hiába találták föl valamikor.
Tréfát félretéve, a szöveged jó, biztosan dalolva is élvezetet jelent.
Üdvözöllek: Kata