Felébred és ágyra jár,
a vágy, szeme csillan,
hosszú pillái alatt,
mézes álmaidban.
Múltban jár és jövőben,
mezítláb fut hozzád,
illatokat rejteget,
mohó szellők hozzák.
A jövőbe is belát,
nem tudhatod róla,
mit tartogat számodra
egy vágy-szülte óra.
Talán évek, öröklét,
pillanat…, s azután
sóvárogva átlépkedsz
vágyaid kapuján.