Nem tudom, hogy a szív
miért fáj úgy néha,
hogy van-e egyáltalán
az egésznek célja,
hisz száz szív megszakadhat
titokban, csendesen,
száz világ dől össze,
hogy nem látja senki sem.
Az élet meg megy tovább
jó szokása szerint,
egy ember panaszára
a tömeg csak rálegyint;
ám olykor megesik,
hogy valaki felnéz,
s a jéghideg közöny
a részvétben elvész,
mely életben tartja
azt a belső lángot,
mi felolvasztja egy nap
e megdermedt világot.
Nem tudom
By Kalina
2 hozzászólás
azt hiszem, ehhez a vershez nincs negatív kritika…
mármint az én részemről…
Tetszik hogy észreveszed azokat a dolgokat, amiket kevés ember vesz észre!
Gratulálok, ez nagyon jó!
nagyon szép lett ez a vers, Kalina!
ám olykor megesik,
hogy valaki felnéz,
s a jéghideg közöny
a részvétben elvész,
mely életben tartja
azt a belső lángot,
mi felolvasztja egy nap
e megdermedt világot.