Nem tudom, mit szeretek benned…
Nem tudom, mit hoz majd a jövő…
Csak azt tudom, megigéz kék szemed,
S szerelmemen nem fog majd az idő.
Nem tudom, miért van így,
Nem tudom, miért félek…
Csak azt tudom, eléget a kín,
A féltékenység zöld szemű féreg.
Nem tudom, miért öl és fáj,
Nem tudom, szerelmed miért édes méreg…
Csak azt tudom, hogy perszel a vágy,
Szerelmünk: két test, egy lélek…
9 hozzászólás
Szia!
Az igazi szerelemnél nem tudunk rá racionális indokot adni, hogy miért szeretjük a másikat, egyszerűen csak szeretjük, és tombol bennünk az érzelem.
Szép vers.
Szeretettel: Rozália
Kedves Rozália!
Köszönöm szépen kedves hozzászólásodat. Örülök, hogy olvastál.
Üdv: Mishu
Az a jó az egészben, hogy nem tudja az ember, miért is van úgy, ahogy…
Gratulálok, nagyon tetszett!
Gy.
Szia!
Tetszett a versed, jól visszaadja azt a kettősséget, amit érzel! Utolsó két sor különösen megfogott!
Üdv: Enci =)
Kedves Gyömbér és Reményhez!
Köszönöm, hogy olvastatok, és örülök, hogy tetszett.
Üdv: Mishu
Kedves Mishu!
Nagyon jól átadod a kettősséget (amit valószínűleg már sokan éreztünk…), az utolsó két sor pedig üt, ahogy kell 🙂
Gratulálok, hihetetlenül jó, mint mindig!
Jodie
Nem rajongok a szerelmes versekért, de ez most valóban csodálatos volt!
A szerelem okát és jelenségeit soha nem lehet megmagyarázni, de amíg ég bennünk az érzés, minden rendben van, ez a legtöbb, ami számít!
Szívből gratulálok neked e kedves, szép sorokhoz!
Üdv.:Tamás
Kedves Jodie!
Köszönöm, hogy még mindig kitartóan olvasol tőlem.
Kedves Tamás!
Ez hatalmas bók a számomra! Örülök, hogy elnyerte tetszésed ez a vers.
Üdv: Mishu
Kedves Marika! Azért kerestem a lapodat, mivel hiányollak! Mi van Veled?
Ez a versed is olyan szép. Ne hanyagold el az írást, van hozzá tehetséged!
Szeretettel: Kata