Nem vagy velem

Kitárta karját a magány,
s hiány falakat épít körém,
félek végleg bezárnak,
elhaltak az ihlet szikrák,
szótlanul pihen az ábránd…

Már nem kereslek,
sem valód,
sem emléked,
szegény vándorrá vált hitem,
mely a falakon kívül rekedt.

Nem keresem fény-csillagod
a szunnyadó sötét ködében,
de még keserű utóízt ontanak
a veled habzsolt csodák,
pedig jéggé dermedt a régi vágy.