a házsorok között egy darab pillanat.
Elsápadnak a falak, hullámzanak,
az esti fényben félek rám omolnak.
Nyikorgó ajtó, zörgő kulcscsomó.
Hűvös már bennem a lélek, odabenn
nem vár már senki aki megölel,
csak egy apró kis lélekharang,
benne emlékek, kicsi csoda,
néztem, majdnem összetörtem.
20 hozzászólás
Kedves oroszlán!
Kirázott a hideg, amikor a versed olvastam. Ha néhányat kívánhatnék (és miért is ne kívánhatnék?) az egyik az, hogy soha, senki ne érezze a magány érzését. Mindenkinek legyen legalább egy "kis lélekharang", ami csengettyűzik abban a bizonyos csendben.
…és bizony arra a kis harangra nagyon kell vigyázni!
Nagyon szép a versed!
Őszintén és szeretettel gratulálok!
Gyömbér
Kedves Gyömbér!
Nagyon szépen köszönöm a soraidat, a gratulációdat.
Ritkán érzem magányosnak magam. Vannak barátaim, családom. Csak este mikor egyedül vagyok, vannak pillanatok amikor igencsak nehéz.
Szeretettel: Ica
Kedves Ica!
Szép versedből a magány érzését véltem kifejezni, s azt, hogy jó lenne, ha odabent várnának, s
nem kellene egyedül maradni az otthonodban. Ha mégis feltűnik benned az a "kicsi csoda", akkor vigyázz, és inkább örülj, mint hogy összetörjön!
Szép burokba tudod foglalni érzéseidet, amit szeretettel olvastam: Kata
Drága Kata!
Köszönöm az együtt érző, kedves soraidat. Igyekszem megőrizni a csodákat.
Szeretettel láttalak: Ica
Kedves oroszlán!
´Elsápadnak a falak,hullámzanak
az esti fényben félek rámomlanak´
Nehéz és fájó érzések!A legjobbakat!
Szeretettel:sailor
Kedves Sailor!
Köszönöm a jó kívánságodat.
Mint írtam Gyömbérnek, csak ritkán érzem magam magányosnak.
Üdvözöllek: Ica
Kedves oroszlán, nagyon jól átérezhető a versed. Bennem érdekes hatást keltett, hogy az utolsó sort visszatetted múltidőbe, mert addig a jelenben épült a versed.
aLéb
Kedves aLéb!
Köszönöm figyelmedet.
Átkúszik a jelen sokszor a múltba, az érzések itt is ott is jelen vannak.
Javíthatom, hogy " nézem…
Üdvözlettel: Ica
…de ott volt a "majdnem"! Nem, Ica, az ember csak akkor magányos, ha kihal belőle a remény, mint kandeláberből az esti fény… Nincs magány, lemondó ember van, aki lemond a saját boldogságáról, ami lehet, hogy ott lapul a "házsorok között". Az emlékezet pedig a magány gyilkosa, mert amíg emlékezünk, nincs, mi összetörjön…
Szép vers.
Üdv,
A.
Kedves Andrea!
Örülök a kedves soraidnak, mely rávilágít a lényegre. (amíg élünk, addig remélünk! én is!)
Szeretettel üdvözöllek: Ica
Szia oroszlán!
Nem a lelked jöttem cirógatni, inkább tisztelgek. Nem először teszem, nem is utoljára.
Még mindig nagyon szeretek nálad megpihenni, gondolkodni. És hogy mire jutok? Hát arra, hogy jókor vagyok jó helyen.
Köszönöm.
Szeretettel: Kankalin
Szia kedves Kankalin!
Nagyon örülök és köszönöm, hogy itt voltál!
Szeretettel: Ica
Kedves Ica!
Csak majdnem, de nem sikerült összetörnöd, és azért nem vár senki, mert minden ember, minden élőlény maga a teljesség!
Szeretettel: Szabolcs
Köszönöm kedves Szabolcs, hogy olvastad a versem.
Üdvözlettel: Ica
Megható és szépséges sorok.
Kincsek az emlékek, drága Ica és olyan jó emlékezni.
Szerintem, törhetetlen!
Ölelésem
Ida
Drága Idám!
Nem is veheti el tőlünk senki az emlékeinket, a csodákat sem.
Öleléssel: ica
Gyönyörű a versed drága Ica !
Megkapó és megható…
Szeretettel ölellek: Zsu
Köszönöm, hogy itt voltál drága Zsu.
Szeretettel ölellek: Ica
Szia Ica, engem is megfogott melankolikus hangulatával ez a versed, örülök, h rátaláltam, s elolvastam. Gyakran a belső fájdalom az, ami ilyen csodálatos sorokat tud ihletni! Sok szeretettel üdvözöllek: én
Nagyon szépen köszönöm és örülök hogy olvastad a versem kedves Laci.
Az átélt érzéseket lehet hitelesen megírni.
Szeretettel üdvözöllek: Ica