Akit az ég is megáldott
mi dolgom nékem azzal
eleget küszködök
önmagammal
2.
Te kitakart-szívű
te fedetlen
táncoló fekete kocsisok
úgyis
eljönnek érted egyszer
a fákon akkor
merengő fény fog játszani
elhallgat a csend is
nálad
s nem fog többé senki sem bántani
3.
Nem vár senki
csak a tárgyak
az asztalon halkan porszemek
járnak
és a sarkokban pókhálót sző a sötét
magam vagyok
magam vagyok egyetlen árva
készülök a leszámolásra
de nem figyel senki
sem lent sem odafönt
4.
Arra gondolok
majd megvígasztalnak a nappalok
nappal arra: majd az éjszakák
a vázáimban mind elhervadt a virág
levelük, szirmuk hullik
de kinek hozzak frisset ?
gyors idő hurcol szekerén
te nem vagy itt
s szívem a tenyeremben tehetetlen
lüktet
5.
A lámpa ha eloltom,s ha felgyújtom újra
egyforma fényt vet
falaimra
s már csak azt figyelem
milyen szabályosan fut a festékcsík
a mennyezet alatt
3 hozzászólás
István!
Ez több, mint remek! Az 1-től az 5-ig mind-mind nagyon érzékletes, láttató és tisztán hallható. Igazi érett sorok; hangulatuk, témájuk ellenére nekem nagyon tetszenek.
Üdv: Laca
Lacához kapcsolódva! Igaz, kiérlelt, megérett szavak, költészet. Jó ilyet olvasni.
üdv. G.
Kedves Laca és Grey
Köszönöm !
István