Rajtakapták, bűnös volt az az asszony.
S a tömeg forrt, hogy bélyeget ragasszon
rá – de nem volt, ki a követ rá vesse.
Nem volt senki, senki… nem volt már egy se.
Ki az, aki bűn nélkül való, hiszen.
Egyetlenegy volt, csak egyetlen ilyen…
A nő arca fehér lett, mint a viasz.
Azt hitte, vége, nincsen sehol vigasz.
Testében remegett, lerogyott térdre,
de ott volt az Úr… hogy meghaljon érte…
Nem volt…
By Klára
2 hozzászólás
Kedves Klára!
Te egy mély érzésű ember vagy ki így, s íly mértékben ír a költészet nyelvén ezen témáról! Még olvastam volna!
Köszönöm szépen, hogy leírtad!
Üdvözlettel: Zoli 🙂
Kedves Zoli!
Örülök a véleményednek. Ha olyan vagyok, amilyennek mondod, az nem tőlem van. De ezt bizonyára tudod.
Köszönettel: Klári 🙂