vagy csak képzelem
sötétből előbúvó
reszketeg tekinteted
bársonyívű vonalát
ajkamon átfut a félelem
túláradó lehelete
mire észreveszem:
te rejteztél minden ablak mögött
melyeken benézni
nem volt soha bátorságom
nem volt bátorságom
By Hangavagy csak képzelem
sötétből előbúvó
reszketeg tekinteted
bársonyívű vonalát
5 hozzászólás
Ez a stílus az ami engem is oly gyakran megragad. Szeretem ezt a fata verset. tele van lélekkel, szeretettel vággyal és bátortalansággal. Nagyon szép vers ! Bár nem annyira hzncut, mint a fényképed. Azon nem látszk a bátortalanság.
Gratulálok ! kedves perceket szereztél nekem is.
szeretettel: fefo
Elnézést kérek a helyesírási hibákért, nem érdemled !
fata = fajta
hzncut, = huncut
mégegysze r szeretettel: fefo
Kedves fefo!
Köszönöm a véleményedet és egyáltalán nem haragszom a helyesírási hibákért, ha gyorsan írok, én is melléütök néha. Örülök, hogy tetszett,amit olvastál!
Üdv! Hanga
Az a legrosszabb, hogy mire észrevesszük (magunkat ill. a másikat), már sokszor késő. Nekem valami ilyesmit mond ez a pár szép sor.
Puszi,
Poppy
Igen, ez az elmulasztott pillanatok egyike 🙂
Köszönöm!
Hanga