Éj-feketére az ég kékje elborult,
míg a fényes Napra sötétség fátyla hullt.
Hatalmas eső zúdult a kihalt tájra,
csak úgy ömlött a menny, kinyílt csatornája.
A néma csönd most fájó lelkére szakadt,
nem volt körötte más, csak festetlen falak.
Ahogy ott járkált- megremegtek ujjai-,
milyen évszak van, az most mindegy volt neki.
Elfáradt, így egy kis nyugalomra vágyott,
nem érdekelték már az elvesztett álmok.
Csak nézte, hogy fut az eső, tócsákon át,
s az óra kattogást figyelte, semmi mást.
Már régen nevetett, könnyet sosem ejtett,
minden bánatát mélyen szívébe rejtett.
Szeme úszó ködén nem látni semmi mást,
mint, lelkéből feltörő néma zokogást.
18 hozzászólás
Kedves Lyza!
Nagyon érezhetően ecseteled a bánatot és az azzal járó lelki hangulatot. Amikor már az elveszett álmok sem érdeklik az embert, akkor nagyon zokoghat.
Gratulálok!
Alberth
Köszönöm, kedves Albert a véleményed!
Megtisztelő számomra…
Szeretettel: Lyza
Maga a versed most is gyönyörű, még akkor is, ha a gondolatok benne lehangolóak.
Micsoda két ellentét! Mesterien tudsz bánni a szavakkal!
Én is gratulálok
szeretettel:
Kata
Köszönöm Katám!
Hol vagyok én a mesterien-hez?:
(…De azért köszönöm a megelőlegezett bizalmad…) :):):)
Ölellek: Lyza
Sokszor érzem magam én is így, és az álmok is csak rontanak.
Igazán jól megfogalmaztad ezt az érzést.
Szeretettel: István
Köszönöm, kedves István,
hogy itt jártál és megosztottad velem gondolataid! 🙂
Szeretettel: Lyza
Fájdalmasan szép a versed Lyzám.
Szeretettel:Selanne
Kedves Marietta!
Köszönöm a véleményed és értékelésed!
Szeretettel ölellek: Lyza
Szépen ábrázoltad a bánatot és a szomorúságot, úgy hiszem álmok nélkül mit sem ér az élet. Mindig kell, hogy valamiben hinni tudjunk, és valamire, vagy valaikre mindig várni. Én így gondolom.
barátsággal Panka!
Kedves Panka!
Örülök, hogy itt jártál és gondolataid itt hagytad.
Köszönöm, hogy értékeltél: Lyza
Drága Lyza!
Nagyon szép vers, fájdalmasan szép:-)
Szeretettel
Emese
Kedves vagy Emese!
Köszönöm a kedves véleményed!
Ölellek: Lyza
Ilyen kifejező alkotást írni a szomorúságról!
Csak olvasom, olvasom. Gyönyörű és a bánat kihallik belőle.
Kedves Lyza!
Elismerésem!
Köszönöm, kedves fátyolfelhő!
Ölellek: Lyza
Kedves Lyza!
E néma zokogásra, és is néma maradok, csak egy idézet Paulo Coelhotol:
"Mindannyian mondtunk már zokogva ilyesmit: nem éri meg, hogy ennyit szenvedjek ezért a szerelemért. Szenvedünk, mert úgy érezzük, hogy többet adunk, mint amennyit kapunk. Szenvedünk, mert nem ismerik fel a szeretetünk súlyát. Szenvedünk, mert nem tudjuk a másikkal elfogadtatni a szabályainkat. Mindig találunk valamit, ami miatt szenvedhetünk, holott valójában nincs okunk a szenvedni: mert a szeretetben rejlik a növekedésünk magva. Aki szeret, az legyőzi az egész világot, és nem fél, hogy elveszít valamit. Az igazi szeretet a teljes odaadás aktusa."
üdv Tóni
Köszönöm a szép idézetet, kedves Toni…
Néha mégis azt érzi az ember, most sírnia kell,
mert már nem bírja lelke súlyát…
Üdv: Lyza
Kedves Lyza!
Csodálatos vers, a maga szomorúságában is.
Igazán tetszett.
Üdv: József
Drága Szhemi!
Köszönöm a kedves soraid és értékelésed!…Örülök, hogy látlak!
Szeretettel: Lyza